2015. június 4., csütörtök

Blogturné #60 - Amanda Maxlyn: Mi lesz velem?

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom:  Az élet olykor tréfát űz velünk.
Négy év óta mindenki csak a végzetes betegségben szenvedő lányt látja bennem.
De nem vagyok hajlandó sírni.
És feladni sem fogom.
Egy komoly kapcsolat a legutolsó dolog, ami mostanában szóba jöhet nálam, de a Parkerrel töltött éjszaka felforgatja a világomat. Ő kitartó, és tudja, mit akar. Engem.
Nem bánik úgy velem, mintha törékeny lennék.
Ám sejtelme sincs az igazságról, én pedig még nem állok készen arra, hogy bevalljam neki.
Mert mi van, ha ez mindent megváltoztat?
Tizenhét éves voltam, amikor az életemből tragédia lett.
Huszonegy, amikor rám talált a szerelem.
Aundrea McCall vagyok. Ismerd meg az utat, amit végig kell járnom. (WOW)


Vélemény: Kissé bajban vagyok ezzel a könyvvel, úgy érzem. Nehéz róla konkrétumok nélkül írni, viszont, ha egy fontos momentumot nem szögezek le ezzel a történettel kapcsolatban, akkor úgy érzem, semmi értelme nincs annak, hogy kritikát írjak.
Tehát: a könyv központi mondanivalója az, hogy miként próbálhat meg az ember felülkerekedni egy halálos betegségen, s milyen küzdelmeken kell átesnie, olykor saját magát is legyőzve ezzel. Aundrea a rák egyik igen komoly fajtájával kénytelen felvenni a harcot, így azt hiszem, joggal mondhatom, hogy a tragédiája éppen ezért rendkívül megindító, s átérezhető, főleg olyasvalakinek, aki hozzám hasonlóan, külső szemlélőként ugyan, de átélt már hasonlót. Én például a történet egyes motívumaimmal kapcsolatban édesanyámat kérdeztem meg arról, hogy vajon mennyiben igaz mindaz, amit Maxlyn felvázol s azt kell mondanom, sikerült egy teljesen hiteles képet festenie Aundrea állapotáról, s ennek, a környezetére gyakorolt hatásáról. Kiemelném ezzel kapcsolatban a szülőket, akik, az én nagyszüleimhez hasonlóan, amikor szembesültek az édesanyám mellrákjával, képesek lettek volna mindenüket pénzzé tenni annak érdekében, hogy segíthessenek rajta, s valami hasonlón mennek keresztül Aundrea szülei is, bár az ő esetükben én úgy gondolom, néhol túlságosan is sarkított a kép, s nem pozitív értelemben... De ettől függetlenül, természetesen az ő helyzetük is megérhető.
Az igazi hangsúly azonban az eddigiek mellett, talán azon van, hogy a szerelem és a szeretet milyen komoly erővel bírhat egy ilyen nehéz helyzetben, s milyen sokat számít a betegnek, ha egy szerető, megértő közeg veszi őt körül, amely próbálja nem a világvégeként felfogni a történteket, hanem egy akadályként, amelyet együttes erővel igenis le lehet győzni. 
Ebbe a végeláthatatlannak tűnő küzdelembe kapcsolódik bele Parker is, aki kezdetben egy igen furcsa csavar révén kerül a lány közelébe, ám aztán valahogy mégis csak ott ragad. Kis túlzással, Aundrea úgy vonzza őt magához, mint legyet a légypapír, s véletlenül sem képes elengedni. Annak ellenére, hogy engem az efféle felállás általában zavarni szokott, most egyszerűen imádtam, mert egy egészen új megvilágításba helyezte a főszereplőnket és az életről alkotott felfogását. 
A kapcsolatuk rendkívül heves és intenzív, éppen ezért, egy NA-regényhez méltón, tele van erotikus feszültséggel, amely azonban kivételesen egy cseppet sem zavaró az én meglátásom szerint sem, holott, aki régóta követi a blogot, tudhatja rólam, hogy a túlzásba vitt erotikától sok esetben a falnak megyek. Teszem mindezt azért, mert úgy érzem, akkor és ott nem ezen kellene, hogy legyen a történet hangsúlya. Most, a reakciómat tudjuk be ezt annak, hogy én már annak is örültem, hogy legalább ennyi örömet találhat Aundrea az életében akkor, amikor valójában úgy érzi, az egész világ összeesküdött ellene, hiszen nem az ő hibája, hogy beteg lett, ám mást sem tud hibáztatni érte, bármennyire is szeretne. 
Amanda Maxlyn jó stílusban ír, és jó érzéke van ahhoz, hogy a mély érzéseket át tudja adni, így téve egy nem túl hosszú, ám annál komolyabb regényt felejthetetlen élménnyé. Humort ne keressetek benne, ám azt tanácsolom, hogy egy-két darab zsebkendőt készítsetek oda magatok mellé, mert alighanem szükségetek lesz rá olvasás közben.  Ezzel együtt, csak ajánlani tudom, ha valaki szereti a szívszorító történeteket, mert ezt sem fogja megbánni, sőt, éppen ellenkezőleg.


Kedvenc karakter(ek): Parker
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Deres Anita
Kiadta: WOW Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 320
Sorozat: What Left of Me (#1)



Résztvevő blogok listája:

06.02. - Beharangozó
06.03. - Angelika blogja
06.04. - CBooks
06.05. - MFKata gondolatai
06.06. - Deszy könyvajánlója
06.07. - Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték:

A Mi lesz velem? című regényben Aundrea a modern kor egyik rémisztő betegségével, a rákkal harcol. Erről a nehéz küzdelemről, arról, ki hogyan éli meg - legyen szó a páciensről, avagy annak szeretteiről -, számos irodalmi mű született. Mi most ezek közül szeretnénk néhány olyat feleleveníteni, amelyekből később mozifilm is készült. Játékunkban arra kérünk titeket, hogy az egyes blogturné állomásokon közreadott jelenetfotók alapján nyomozzátok ki a szerző nevét, akinek regényét megfilmesítették.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése