2015. június 26., péntek

Colleen Hoover: Ugly Love

Miért: Előbb-utóbb érkezik belőle a filmadaptáció.

Tartalom: Amikor Tate Collins megismerkedik a pilótaként dolgozó Miles Archerrel, eszébe sem jut, hogy ez szerelem lenne első látásra. Még azt se mondhatni, hogy barátok lennének. Ami közös bennük, az a végtelen fizikai vágy egymás iránt. Amikor ez napvilágra kerül, rájönnek, hogy tökéletesen illenek egymáshoz. Miles nem vágyik szerelemre, Tate-nek ideje sincs rá, így nem marad más, csak a szex. Azonban Milesnak van két szabálya. 

Soha ne kérdezz a múltról. 
Ne várj semmiféle közös jövőt.

Vélemény: Eleinte nagyon utáltam ezt a könyvet. Annyira lassan, szenvedősen indul be a cselekmény, hogy többször azon kaptam magam, hogy inkább félreteszem, hogy még véletlenül se kelljen vele foglalkoznom, mert csak felidegesítem magam rajta, hogy a szó szoros értelmében nem történik semmi. Persze, Tate beköltözik a testvéréhez, Corbinhoz, meg persze találkozik férfi főszereplőnkkel, Miles-szal, de ebben ki is merül, és oldalakon keresztül mintha csak a nihil folyna mindenhonnan. Kissé olyan érzésem volt, mintha nem is Hoover írta volna, ugyanis mind Miles, mind pedig Tate olyan bicskanyitogatóan idiótán viselkednek kezdetben, hogy szívem szerint egyenként vágtam volna ki őket az ablakon.
Majd, ahogy nagy sokára végre elkezdődött a valódi történet, Hoover elővette azt a stílust, ami egy gyengébb lelkületű olvasónak garantáltan könnyeket csal majd a szemébe. Két szálon fut az egész, van egy múlt és egy jelen, s az előbbit Miles, míg az utóbbit Tate szemszögén keresztül látjuk, nem véletlenül. 
A fiú múltjában tulajdonképpen az első szerelem kibontakozását követhetjük nyomon, igaz, van benne pár jó csavar, de szerintem Rachel annyira felesleges karakter, hogy azt el nem tudom nektek mondani. Komolyan nem értem, mit látott meg benne Miles, azt meg pláne nem, hogy volt képes rajongani egy olyan lányért, aki gyakorlatilag nem csinál semmit egész idő alatt, csak vegetál, mint a sarokba állított szobanövény. Lehet, hogy egyébként nem lett volna olyan rossz női karakter, ha nem nyomja el őt teljesen a múltban szintén komoly szerepet játszó Mr. Archer és Rachel édesanyja, Lisa. Két ennyire önző embert, mint ezek ketten, régen nem láttam ezen a planétán. Semmi nem érdekli őket magukon és a saját boldogságukon kívül, így történhet meg az, hogy szinte teljesen vakok azzal kapcsolatban, hogy mi zajlik körülöttük. És amikor végre hajlandóak kinyitni a szemüket, még nekik áll feljebb... Utálom az ilyet. 
A jelenben ugye arra fut ki az egész történés Miles és Tate között, hogy megállapodnak, egy üres szexkapcsolat lesz köztük, és kész, mondván össze lehet kötni ilyen formán a kellemeset a hasznossal. Sok kritikában olvastam - a készülő film előzetese és a könyv kacsán is -, hogy a Szürke ötven árnyalatához hasonlítják, megjegyzem, szerintem teljesen alaptalanul. Nem arról van szó, hogy alárendelné magát egyik fél a másiknak, hanem arról, hogy mindketten annyit kapnak, amennyit beleadnak ebbe a dologba, vagyis szexuális élményt, abból pedig elég sokat, csak mondom. Egy idő után már nem is számoltam, hány jelenetet írt le nekünk az írónő igen részletesen, de ebben a könyvben ezt maximálisan el tudtam fogadni, hiszen ez volt a lényege. Nem romantikus, nem nyálas, és egy picit sem rózsaszín, hanem nagyon is nyers és húsba vágó az egész, amilyen őszinteség sugárzik belőlük ezekben a pillanatokban. Nem is tudok, vagy pálcát törni felettük amiatt, hogy ezt az utat választották, hiszen manapság egyre gyakoribb az ilyesmi... De talán minden ilyen helyzetben ott rejlik a kérdés, hogy vajon meddig lehet fenntartani egy érzelmektől mentes, testiségen alapuló kapcsolatot. Mikor érkezik el a fordulópont, ha elérkezik egyáltalán? Meg lehet-e oldani egy ilyen problémát? Sok kérdést vet fel a könyv ezzel kapcsolatban, de nem mondhatnám, hogy mindenre teljesen kielégítő választ kapnánk.
A Tate-ben végbemenő változás elég megindító, hiszen eleinte, mint rezidens, valóban csak annyira vágyik, amennyit Miles adni tud neki, majd éppen a férfi miatt, ez fokozatosan fordul át valami egészen másba. És ez adta számomra leginkább a dráma-faktort, amit Hoover imád minél tovább fokozni.Én ugyan nem sírtam el magam olvasás közben, de azt nem mondom, hogy nem akadtak pillanatok, amikor nagyon közel álltam hozzá. Szokásához híven, az írónő remekül bánik a szavakkal, sikerül elérnie, hogy pont annyira legyen hatásos a történet, hogy napokig ne tudj elfeledkezni. Mert szép dolog a szerelem, csak van az a pont az ember életében, amikor valami egészen másba fordul át ez az érzés.

Kedvenc karakter(ek): Miles
Gyűlölt karakter(ek): Mr. Archer, Lisa, Rachel
Pont: 9/10

Alapok:

Nyelv: angol
Kiadta: Simon & Schuster
Év: 2014
Oldalszám: 400
Sorozat: -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése