2015. szeptember 4., péntek

Blogturné #86 - Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Miért: Már egy ideje szemeztem vele a könyvesboltban.

Tartalom: Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat.

Egy hely, melyet soha nem feledsz.

Egy vágy, mely örökre a szívedben marad.
A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba.
Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte.
De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaitól? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet?
A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul.
Csönge – a szerelem szava. (Könyvmolyképző)


Vélemény: Idejét se tudom már, mikor olvastam magyar írótól utoljára, mivel volt egy elég komoly csalódásom, de most, egy véletlen folytán megtört ez az "átok" és a kezembe került a Szívritmuszavar. Egyébként már a megjelenésekor is sokat nézegettem a könyvesvboltokban, aztán mindig meggondoltam magam.
Összességében tetszett, de azt hiszem rossz pillanatban kezdtem el olvasni, amikor éppen gyors, pörgős könyvre vágytam inkább, de nem ezt kaptam, ami nyilván nem a könyv hátulütője, de kellett egy kis idő, amíg hozzászoktam, és fel tudtam venni a ritmusát. 
A történet bevezetője szerintem nagyon erős volt, és ez kifejezetten tetszett, főleg azért, mert sokáig azt sem lehetett eldönteni, hogy férfi, vagy női szemszögből látjuk-e az eseményeket, és ahogy a Half Bad kritikám kapcsán már írtam erről, a szerepjátékos múltam miatt, engem kilóra meg lehet venni ezzel, ami az írónőnek is sikerült. Ugyanakkor, szerintem ez a rész egy kicsit túl van írva, amit viszont nem tudok hibaként felróni, mert egyébként, ha tollat ragadok, én is elég hasonló stílusban szoktam írni, ettől függetlenül el tudom képzelni, hogy ettől valaki elkedvtelenedne olvasás közben, de ne tegye, mert amikor elkezdődik a tényleges cselekmény, a stílus is változik egy kicsit, és könnyebben emészthetővé válik. Plusz van benne egy érdekes váltás, amit egyszerűen imádtam. A főszereplőnk, Hanna, úgy meséli el a történetet, mintha annak mesélné, akiről szól, és ez nekem ez baromi jól működött, igaz, megvolt az a hátulütője, hogy nagyon sokáig fogalmam sem volt róla, hogy hívják a férfi főszereplőnket. Igaz, nekem nincs bajom a misztikummal, szóval én ezzel a megoldással is elvoltam. 
Amit még kiemelnék, hogy nagyon jól fel van építve a cselekmény háttere - értem ezalatt Csönge bemutatását, hogy mit keresnek ott, stb -, éppen ezért többször megfordult a fejemben, hogy vajon nem-e saját élménye alapján írta-e az írónő ezt a könyvet. Ha nem is az egészet, de vajon merített-e belőle, és ha igen, akkor vajon mennyit.
Nincs nagy története, és valahogy mégis sokatmondó, igaz van benne valami, amitől én kicsit kényelmetlenül éreztem magam, ugyanis a két főszereplő kapcsolata - akiknek a neve nem hangzik el az egész könyvben, ami egy nagyon furcsa ízt ad neki, mivel nem tudjuk kiről is van szó -, bár ezt lehet, hogy csak én látom így, sokszor ingázik az erkölcsösség határán.Mindig ott egy vonal, amiről érzed, hogy nem kellene átlépniük, ehhez képest, én, miközben kissé felhúztam a szemöldökömet olvasás közben, olykor mégis azért drukkoltam, hogy lépjék már át végre. Könyvben én még nem nagyon találkoztam hasonlóval, de ezt valahol egy pici negatívumnak és egy erős pozitívumként is felfoghatom, mivel adott adott nekem valami újat, amire nem számítottam. A főszereplők kapcsolata kissé irreálisnak tűnhet, de ha az embernek volt része hasonlóban, amikor a legapróbb dolgokból valami olyasmi fejlődik ki, ami egyszerűen túlnő rajta - velem sajnos már előfordult ilyesmi -, akkor az biztosan meg fogja érteni a helyzetüket.
Én nem tartom túl romantikusnak ezt a regény - amivel biztosan sokan nem értetek majd egyet -, hanem sokkal inkább elgondolkodtatónak. Hiába rövid, valójában nem egy könnyű olvasmány, mert lépten-nyomon úgy érezheted, hogy jobb, ha most félreteszed ezt a könyvet. Egyébként, a hangulata miatt én ezt egy téli olvasmánynak tudom inkább elképzelni, egy bögre forró tea társaságában. Szerintem legközelebb már úgy fogom olvasni.

Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 9/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2012
Oldalszám: 208
Sorozat: Szívritmuszavar (#1)


Résztvevő blogok listája: 

09.04. - CBooks
09.06. - Media Addict
09.08. - Szembetűnő

Nyereményjáték:

Megvan még a gesztenye, igaz? Az jó, mert most elárasztunk titeket gesztenyékkel, Ti meg győzhetitek számolni. De megéri, hiszen tiétek lehet a könyv egy példánya!
Minden állomáson találtok szavakat, amelyek linkelve vannak - a linkek pedig gesztenyés képekhez vezetnek. Nincs is más dolgotok, mint megszámolni az egyes állomásokon található gesztenyéket, és beírni a Rafflecopter adott sorába - a végén plusz pontért pedig az összes elgurult gesztenye számára is kíváncsiak vagyunk. Nehezítés: egy állomáson több linkelt szót is találhattok, és akár még az is előfordulhat, hogy valakinek nem jutott egy se. (Biztos messze lakik a gesztenyefáktól.)

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyertest e-mailben értesítjük, és 72 órán belül várjuk a visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése