Miért: Sorozatfolytatás.
Tartalom: Charley Davidson végre újra itt van! A New York Times sikerlistás szerző, Darynda Jones paranormális sorozatának harmadik részében kedvenc magánnyomozónőnk, a halál bombázó angyala továbbra is lelkesen dönti magába a kávét, mert ha egy pillanatra is elbóbiskol, már látja Reyes Farrow-t, a Sátán félig ember, félig szupermodell fiát, akit megbéklyózott ugyan, ám képtelen elfelejteni…
Na de hogyan is találhatná meg az eltűnt Teresát, birkózhatna meg egy egomán orvossal, nyugtathatná meg aggódó édesapját és vehetné fel a kesztyűt egy veszedelmes motoros bandával, ha az ördög fia mindeközben csábításra készül és bosszúra szomjazik? (Athanaeum)
Na de hogyan is találhatná meg az eltűnt Teresát, birkózhatna meg egy egomán orvossal, nyugtathatná meg aggódó édesapját és vehetné fel a kesztyűt egy veszedelmes motoros bandával, ha az ördög fia mindeközben csábításra készül és bosszúra szomjazik? (Athanaeum)
Vélemény: Azt hiszem, ezúttal kissé hiú ábrándokat kergettem ezzel a könyvvel kapcsolatban. Hiába tudtam Andi elmondása alapján, hogy nem ez a legerősebb rész a sorozatban, mégis voltak elvárásaim a kötettel szemben... Amelyeket sajnos nem teljesített Jones könyve.
Mint ahogyan arról már a Második sírhant kritikámban is írtam, én arra számítottam - vagy helyesebben mondva azt vártam -, hogy egy izgalmas és pörgős kötetet fogok kapni, ami megválaszolja az előző kötetben felvetett kérdéseket.
Ott volt még Marigold Únő esete is, akivel kapcsolatban az előző rész megszellőztetett bizonyos dolgokat, erre az írónő valójában nem kezdett vele semmit, csak bedobta a történet közepén, mint időhúzó elemet. És ezzel van a legnagyobb baj: az egész cselekmény nem szól másról, mint az időhúzásról, hogy teljenek az oldalak, és kész. Hiába vet fel érdekes és izgalmas dolgokat, ha aztán nem csinál velük semmit... És ezért kimondottan dühös vagyok Jonesra.
Ott volt még Marigold Únő esete is, akivel kapcsolatban az előző rész megszellőztetett bizonyos dolgokat, erre az írónő valójában nem kezdett vele semmit, csak bedobta a történet közepén, mint időhúzó elemet. És ezzel van a legnagyobb baj: az egész cselekmény nem szól másról, mint az időhúzásról, hogy teljenek az oldalak, és kész. Hiába vet fel érdekes és izgalmas dolgokat, ha aztán nem csinál velük semmit... És ezért kimondottan dühös vagyok Jonesra.
Bár ez csak egy elég apró pozitívum a nagy egészhez képest, annak azért örültem, hogy nincs túlzásba víve a romantika, bár annak tükrében, hogy milyen is ebben a kötetben Reyes és Charley kapcsolata, ez nem is csoda. Olykor komolyan felmerült bennem a kérdés, hogy két ilyen karaktert mi fog összetartani hosszú távon - a nyilvánvaló misztikumon kívül, ami egyfajta felettük álló erőként is felfogható lenne -, mert kész csoda, hogy nem ölték meg egymást. Vagy, leginkább Reyes a főszereplőnket, amit igazán meg tudtam volna érteni. Túl azon, hogy Charley elkövetett egy hibát az előző kötetben azzal, hogy gyakorlatilag a földhöz láncolta a Sátán fiát, még úgy állítja be ezt a tettét, mintha ezzel szabályosan megmentette volna a világot, amiért nyilván mindenki hálával tartozik neki, de legfőképpen Reyes. És ezt még sikerült megtetéznie azzal, hogy elképesztően sötéten viselkedik olykor, olyannyira, hogy kedvem lett volna a fejét beleverni a falba, hogy ugyan térjen már észhez, mert amit művel, az egyszerűen nevetséges... és még szánalmas is.
Amivel még kicsit próbál emelni a színvonalon, azok az új karakterek, ám velük meg az a baj, hogy túlságosan keveset szerepelnek ahhoz képest, amennyit benne lehetnének a regényben.
Nem akarom elvenni a kedveteket, de sajnos most tényleg van bennem némi keserű szájíz amiatt, hogy Jones rossz irányba vitte az egészet. Mintha nem is ugyanazt a történetet olvastam volna, mint az előző kötetekben. Nagyon remélem, hogy ez később jelentősen megváltozik majd - pozitív irányba, természetesen -, mert nem szeretném félbehagyni a sorozatot, plusz a folyamatos ekézésnek sem látom értelmét... De, ha csak azt hozza ki az emberből, az már régen rossz.
Amivel még kicsit próbál emelni a színvonalon, azok az új karakterek, ám velük meg az a baj, hogy túlságosan keveset szerepelnek ahhoz képest, amennyit benne lehetnének a regényben.
Nem akarom elvenni a kedveteket, de sajnos most tényleg van bennem némi keserű szájíz amiatt, hogy Jones rossz irányba vitte az egészet. Mintha nem is ugyanazt a történetet olvastam volna, mint az előző kötetekben. Nagyon remélem, hogy ez később jelentősen megváltozik majd - pozitív irányba, természetesen -, mert nem szeretném félbehagyni a sorozatot, plusz a folyamatos ekézésnek sem látom értelmét... De, ha csak azt hozza ki az emberből, az már régen rossz.
Kedvenc karakter(ek): Artemis
Gyűlölt karakter(ek): Charley
Pont: 6/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: ?
Kiadta: Athanaeum Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: ?
Sorozat: Charley Davidson (#3)
Résztvevő blogok listája:
09.01 Függővég
09.03 Insane Life
09.05 CBooks
09.03 Insane Life
09.05 CBooks
Nyereményjáték:
A Harmadik sírhant megjelenését javarészt a kitartó rajongóknak köszönhetjük. A játékunkból pedig megtudhatod, hogy Te igazi rajongó vagy-e. A 6 kérdésből álló kvízsor mindegyik kérdésének helyes megválaszolásával részt vehetsz a sorsoláson, ahol egy szerencsés nyertes egy Harmadik sírhant példánnyal gazdagodhat.
(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.)
a Rafflecopter giveaway
(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése