2015. december 3., csütörtök

Blogturné #112 - Penelope Douglas: Nélküled

Miért: Kíváncsi voltam.

Tartalom: Folytatódik Penelope Douglas nagy sikerű sorozata, a Fall Away.


Voltál már olyan dühös, hogy örömöd lelted abban, ha ütsz-vágsz? Vagy annyira tehetetlen, hogy teljesen tompának érezted magad? Az utóbbi néhány évem erről szól. A düh és a közöny két véglete között élek, átmenet nélkül.

Van, aki utál ezért, és vannak, akik félnek tőlem. De senki sem bánthat, mert nem érdekel semmi és senki.Tatumot leszámítva.

Annyira szeretem, hogy már utálom. Barátok voltunk, de rájöttem, hogy sem benne, sem másban nem bízhatok. Ezért megbántottam. Ellöktem magamtól.

Mégis szükségem van rá. Amint meglátom, elememben érzem magam. Minden indulatomat rázúdíthatom. Belekötök, ellenszegülök, szívatom. Ez lett a lételemem.
De elment. Franciaországban volt egy évig, és más emberként jött haza.
Ha most támadom, már visszatámad.

A Szívatás Tate történetét mesélte el. Most kiderül, miként élte meg ugyanazt a másik főszereplő, Jared. (WOW)



Vélemény: Megint csak az én saram, elvállaltam ezt a könyvet, mondván, pasi szemszög, de a Szívatás története, nagyon nem lőhetek mellé, ha nem Tate szemszögén keresztül ismerem meg első ízben ezt a históriát... De nagyon nagyot tévedtem, úgyhogy, ha valaki ugyanezt tervezné, szerintem ne tegye, mert hatalmasat fog csalódni. Könnyen el tudom fogadni, ha valaki szerette az első részben, ott a lány szemén keresztül biztosan másként csapódott le az ő jelleme, mint így. Ebben a formában ugyanis egyszerűen tragédia. Így tömbösítve olvasva egyszerűen az agyam elszállt tőle, pedig az alapötlettel semmi gond. De tudjátok, hogy működött volna szerintem ez igazán? Ha a Szívatás történetét bontja két kötetre az írónő, és a két rész váltott szemszögben mutatja be a dolgokat. Úgy talán kevésbé lett volna zavaró a kedves főszereplőnk stílusa, amitől nekem néha kedvem lett volna meztéláb a falba rúgni.
Azt hiszem, Jared személyében megtaláltam Travis Maddox 2.0-át, mivel ez a pasi se százas, méghozzá nem is kicsit. Megértem, hogy a családi háttere miatt egy nagyon bizonytalan, lelkileg és mindenféle értelemben véve instabil karakter, de amikor ez már átmegy egy jojó-efektusba, akkor én már azon kezdtem el gondolkozni, hogy nem-e személyiségzavaros egyébként. Travishez hasonlóan rengeteg dührohama, és emiatt nem is vonzalmat éreztem iránta, hanem szabályosan féltem tőle. Nekem egy ilyen férfi közelembe ne jöjjön, mert lefújom gázsprayvel. Nagyon furán veszi ki magát, hogy az egyik pillanatban rühelli Tate-t - jellemzően akkor, amikor a lány ott áll előtte -, de ha nincs ott, akkor így imádja meg úgy. Közben meg olyan húzásai vannak akár a lány legjobb barátnőjével kapcsolatban is, hogy a földről kellett felkapirgálnom az állam maradványait.
Nem véletlen, hogy hosszú időnek kell eltelnie, mire kialakul köztük valami, mert ezzel a mentalitással tényleg nehéz lépést tartani, és megértőnek lenni. Éppen ezért, minden elismerésem a főszereplő lányunké, hogy nem adta fel, hanem addig-addig küzdött, amíg végül sikerült megoldást találniuk a problémáikra, és ez nagy pozitívum a szememben, még akkor is, ha számomra ez kicsit irreális. És ez nem Tate, hanem Jared miatt van.
Még véletlenül sem akarom elvenni azoknak a kedvét, akik már olvasták az első részt, mert ők nyilván teljesen máshogyan viszonyulnak ehhez a pároshoz, a kettejük közötti románchoz, és úgy általában az egész történetükhöz. Ismerve az érme másik oldalát, biztos vagyok benne, hogy teljesen más élményt ad, mint így önmagában.
A romantika mondjuk így is élvezhető volt, bár nekem kissé szirupos, de végül is, nem olyan vészes. El lehet vele lenni minden további nélkül, főleg, mivel összességében nem viszi túlzásba a dolgot. De lehet, hogy ezt csak azért éreztem így, mert Jared szemüvegén keresztül láttam.
Douglas összességében nem ír rosszul, de szerintem, érezhetően a férfi szemszög nem az erőssége, könnyen lehet, hogy ez volt az első ilyen jellegű szárnypróbálgatása, ami biztató, mert akkor sejthetjük, hogy ennél már csak jobb lesz. Főleg, ha nem bőrlehúzás címén, csakazértis elven fog ilyen jellegű történetet írni.
Rajongóknak merem ajánlani, akik viszont csak most ismerkednének az írónő munkásságával, azok szerintem vegyék elő először a Szívatást, biztosan nem fogják megbánni.

Kedvenc karakter(ek): Tate
Gyűlölt karakter(ek): Jared
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bótyik Bettina Zora
Kiadta: WOW Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 376
Sorozat: Fall Away (#1.5)


Résztevő blogok listája:

11.28. - Kristina blogja
11.30. - Angelika blogja
12.02. - Letehetetlen
12.03. - CBooks

Nyereményjáték:

Egyre több író dönt úgy, hogy a legsikeresebb regényüknél, megírja mindkét főszereplő szemszögéből a történetet. Mi rajongók ezeknek, csak örülhetünk, hiszen újraélhetjük kedvenceink kalandjait. A játék ezúttal abból áll, hogy mind a hat állomáson kitaláljátok a rövid leírások alapján azokat a könyv címeket, amelyek a férfi szereplők szemszögeit mesélik el.
A helyes megfejtők között egy példányt sorsolunk ki Penelope Douglas: Nélküled című könyvéből, valamint egy könyvjelzőt és egy kitűzőt.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz! A nyerteseket e-mailben is értesítjük, amennyiben valamelyik nyertes nem jelentkezik 72 órán belül, új nyertest sorsolunk.

A mai kitalálandó regény: Ez a páros egy fogadástól jutott el a las vegasi esküvőig. Vajon a fiú miért hívja Galambnak a lányt? 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése