2016. április 18., hétfő

Blogturné #155 - Amy Ewening: Az ékkő

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Az Ékkő egyenlő a gazdagsággal, a szépséggel és a hatalommal. De vannak lányok, akik számára nem jelent mást, csak a szolgaságot.

Violet a Lápon született és nevelkedett, és genetikai adottságai képessé teszik rá, hogy ő hordja ki az Ékkő egyik előkelőségének gyermekét. A Tó Hercegnője egy aukción vette meg Violetet, aki hamar megtanulja az Ékkő csillogó felszíne alatt rejtőző brutális igazságot. El kell fogadnia a csúf valóságot, és meg kell próbálnia életben maradni. (Maxim)


Vélemény: Nagyon furcsa ez a könyv. Sokban hasonlít az Örökké a tiédhez, de van, amiben sokkal enyhébb és van, amiben sokkal kegyetlenebb. A lányokat - már akiket helyettesnek nevelnek - nem tartják semmire, gyakorlatilag rabszolgák, akiknek annyi a dolguk, hogy gyerekeket szüljenek a királyi családoknak. Cserébe mondjuk relatíve jól tartják őket, az adott család gondoskodik róluk, próbálnak nekik kedveskedni... Miközben ott van a mérleg másik serpenyőjében a tény, hogy ezeket a lányokat az Úrnők pórázon fogva ráncigálják. Ezt pedig szerintem kifejezetten visszataszító volt. A Hercegnők, Grófnők stb, folyamatosan éreztetik a helyettesükkel, hogy felettük állnak, és gyakorlatilag a kényüknek-kedvüknek vannak kitéve. Megjegyzem, szerintem a világfelépítést Ewing olykor feleslegesen túlbonyolította, vagy sokkal inkább, nem fejtette ki akkor, amikor kellett volna, csak homályos utalásokat tett, majd teljesen indokolatlan pillanatokban kaptunk magyarázatot erre, vagy arra. 
Ebben a világban próbál meg érvényesülni Violet, akiről az igazat megvallva, ebben a részben nem tudunk meg túl sokat. Engem Katniss-re emlékeztet nagyon, csak épp az esetlenebb, bénább fajtából. Egyáltalán nem kiforrott jellem, és mint ilyen, nem igazán tudja, hogy kell boldogulni egy-egy helyzetben. El-elbotlik, olykor cseklik-nyaklik, de közben folyamatosan azt sugallja, mintha ő lenne a Jani. Én megértem, hogy elvileg erős képességekkel született, szó se róla, de számomra a kettő valahogy nagyon furcsa ellentétet képezett a regényben. 
Mivel egy Young-Adult disztópiáról beszélünk, persze ebből a könyvből sem hiányozhat a romantika, de szerintem ez pont egy olyan könyv, amibe ez aztán semmi szín alatt nem kellett volna bele. Szívesebben olvastam volna többet mondjuk a Tó Hercegnője és a Kő Úrnője közötti ellentétről, mint arról, ahogy Violet egy teljesen lehetetlen és felesleges románcba bonyolódik egy olyan helyen, ahol legtöbbször a lépéseit árgus szemmel figyelik?
És ha már a Tó Hercegnője. Nagyon furcsa nő, de tényleg. Az egyik pillanatban már-már megkedvelnéd, hogy talán nem is olyan rossz, mint amilyennek elsőre tűnt, majd a következőben sikerül meggyőznie ennek a szöges ellentétéről. Rendkívül ambivalens személyiség, aminek a hátteréről egyébként egészen sokat megtudhatunk, de mégis, ez azért nem menti fel azalól, ahogyan kezeli a lányt, vagy a környezetét. Kiemelném még a fiát, Garnet-et, akit a történet elején nem nagyon bírtam - tipikus piperkőc, beképzelt, meg amit akartok -, de aztán a cselekmény egy pontján, egyetlen egy mondatával sikerült megkedveltetnie magát velem. Nagyon remélem, hogy a folytatásban sokkal jobban ki lesz bontva ő is, mert megérdemelné. 
A cselekmény egyébként határozottan nem rossz, de néha olyan érzésem volt olvasás közben, mintha Ewening teljesen elveszett volna a részletekben, és ennek mi innánk meg a levét, mivel az egyik pillanatban még terjengős, kifejtős, a következőben meg pörögnek az események, és mi csak kapkodhatjuk a fejünket, hogy mégis mi a fene történik éppen? 
A legnagyobb csavarral kapcsolatban - ami egyébként szerintem a történet legeslegjobb pontja, és a lehető legérdekesebb, legizgalmasabb húzás, amit egy ilyen világból - egyelőre - ki lehetett hozni - csak annyit mondanék, hogy az írónőnek sikerült teljesen meglepnie vele. Egy olyan embert állít a "főgonosz" szerepébe, aki nekem például eszembe sem jutott. Nagyon ügyesen eltitkolt dolgokat, majd egyszer csak robbant a bomba, és szabályosan tátva maradt a szám. Éppen ezért, összességében tetszett a könyv, bár megint csak erős mix hatása van, de nem rossz. A csavar miatt szerintem kifejezetten érdemes belekezdeni, mert ritkán van az úgy, hogy egy ilyen könyvben, amiben mindent teljesen kiszámíthatónak tartunk, ekkora meglepetés érhet minket.

Kedvenc karakter(ek): Garnet
Gyűlölt karakter(ek): Pearl
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 368
Sorozat: Lone City (#1)


Résztvevő blogok listája:

04/16 Dreamworld
04/18 CBooks
04/20 Media Addict
04/22 Deszy könyvajánlója
04/24 MFKata gondolatai
04/26 Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték:

A mostani játékunkban az elit házak asszonyainak nevét keressük, akik megveszik a helyettes lányokat, hogy azok gyereket szüljenek nekik. Segítségül megadtunk egy képet és a bejegyzés szövegében kiemelt betűkkel is találtok.Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése