2016. április 19., kedd

Blogturné #156 - Louis Sachar: Stanley szerencséje

Miért: Az egyik kedvenc gyerekkori könyvem.


Tartalom: Stanley Yelnatson egy átok ül. Ez az átok legelőször a mocskos disznólopó ük-ük-ükapjára csapott le, azóta pedig a Yelnats család egyetlen generációja sem úszta meg szárazon… Így hát Stanley sem kivétel. Egy nap valahonnan az égből a fejére pottyan egy tornacipő, amit haza akar vinni. Erre lopással vádolják, s hamarosan – igazságtalanul – egy fiúknak való javítóintézetbe, a Zöld-tó táborba találja magát. A tó már rég nincs sehol, teljesen kiszáradt, és a puszta földet most hatalmas lyukak tarkítják. Ugyanis az itt lakóknak az a feladata, hogy egész gödröket kell ásniuk, ezzel fejlesztve személyiségüket.

Nem tart sokáig, mire Stanley rájön, hogy többről van szó, mint személyiségük fejlesztéséről. Azért kell ásniuk, mert a felügyelő keres valamit… Vajon mi lehet eltemetve egy kiszárad folyó medre alatt? Rejtély és kaland vár Stanleyre, aki megpróbál fényt deríteni az (Maxim)


Vélemény: Mivel az egyik kedvenc gyerekkori könyvemről van szó, nagyon meglepődtem, hogy a Maxim újra kihozza Louis Sachar könyvét, amit a hozzám hasonló "öregek" egyszer már a kezükbe foghattak, akkor még Stanley, a szerencse fia címmel. El sem tudom nektek mondani, mennyire imádtam alig tíz éves fejjel ezt a történetet, és bevallom, ez a mai napig nem változott. Legalább négyszer olvastam, a belőle készült filmet is kétszer biztosan megnéztem, szóval el tudjátok képzelni, mennyire szerettem akkor, és most is. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy Stanley egyszerűen imádnivaló karakter. A szerencsétlensége, a kitartása, a kedvessége, minden. Mivel ez egy middle-grade könyv, nincs benne romantika, vagy ilyesmi, de cserébe kapunk egy nagyon szépen felépített barátságot Stanley, és a tábor egy másik lakója, Zéró között. Ahogy a két fiú lassan megismeri egymást, egyre mélyebb kapcsolat alakul ki közöttünk, amire lássuk be, szükségük is van, ugyanis a Zöld tó nem éppen az a hely, ahol bárki is szívesen múlatná az idejét - főleg nem azzal, hogy minden nap gödröket ás -. Ez egy remek történet az összetartásról, ugyanis nem csak kettejüknek, de a táborban raboskodó minden gyereknek össze kell tartania, ha túl akarják élni a büntetésüket. 
Ráadásul Zéró szerintem önmagában is egy nagyon érdekes karakter. Ő az, akit eleinte, emlékszem, egyáltalán nem tudtam hova tenni, teljesen kilógott a sorból, és nem csak azért, mert nem tud olyasmit, ami mindenki más számára mondhatni teljesen evidens. A benne végbemenő változás kifejezetten megható, én személy szerint az ő sikeréért drukkoltam a legtöbbet. 
Ugyanakkor, érdekes módon, nekem a mai napig nem feltétlen Stanley-ék története jut eszembe, ha erre a könyvre gondolok, hanem egy mellékszereplő, Csókos Kate Barlow. Ő egy egészen érdekes módon kapcsolódik be a cselekménybe, tulajdonképpen rajta keresztül kapunk magyarázatot arra, hogy a vidék mitől vált olyan sivatagossá. Lenyűgöző, ahogy Sachar beleépíti ezt a nem mindennapi történetet a regénybe, és annak szerves részévé teszi, annak ellenére, hogy ez a két szál csak nagysokára keresztezi egymást. 
A könyv a maga módján egészen viccesnek is mondható, de szerintem sokkal inkább elgondolkodtató. Nekem például folyamatosan az járt az eszemben, hogy vajon van-e értelme egy ilyen nevelőintézetet létrehozni, képes-e ez változtatni a rossz magaviseletű gyerekeken? Én nem tartom túl valószínűnek, mert szerintem attól, hogy minden nap ásol egy adott méretű gödröt, nem leszel fegyelmezettebb jellem, legfeljebb a fizikai állóképességed javul - mint ahogyan az megtörténik Stanley esetében is, aki bár kövérkés gyerekként kerül a Zöld tóba, már-már kikupálódik a történet végére -. 
A jellemek a maguk módján eléggé kisarkítottak ebben a könyvben, de ezen nem is tudok csodálkozni, hiszen ezt a könyvet nem a mostani korosztályomnak, hanem a nálam jó tizenöt évvel fiatalabbnak szánta az író, de szerintem felnőtt fejjel ugyanúgy élvezhető, engem legalábbis még ma is lekötött, ahogy újra belelapozgattam. Kedves, szórakoztató, és egyben rendkívül izgalmas történet, ami igaz, nehezen indul be, de mégis képes lekötni az ember figyelmét, mert egyszerűen öröm olvasni. Nagyon remélem, hogy az író többi könyve is megjelenik idővel újabb kiadásban. 

Kedvenc karakter(ek): Stanley, Zero, Kate
Gyűlölt karakter(ek): a tábor
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Loósz Vera
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 264
Sorozat: -


Résztvevő blogok listája:

04.19 - CBooks
04.21 - Szembetűnő
04.23 - Letehetetlen

Nyereményjáték:


Nem áruljuk el, konkrétan hogyan, de a Stanley kincse történetében visszatérő részlet a barack és a hagyma, és ha elolvassátok a könyvet, azt is megtudhatjátok, miért olyan fontosak.
Mindenesetre ezúttal ehhez a gyümölcshöz és zöldséghez kapcsolódik a játékunk. Minden állomáson találtok egy képet, amin Stanley és Zéró ásnak - csak a változatosság kedvéért. Viszont minden képen elbújtak barackok és hagymák, de hogy mennyi, na az itt a kérdés! Lehet, hogy Stanley-éknek csak barack, csak hagyma vagy mindkettő is jut. Számoljátok meg, melyik állomáson hány barack és hány hagyma bújt el a képen, ha pedig megvan, írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába! Plusz pontot érdemel, aki a végén még össze is adja, és azt is megírja, összesen hány barackot és almát gyűjtöttek be főszereplőink!

a Rafflecopter giveaway

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése