2016. augusztus 4., csütörtök

Blogturné #179 - Cassandra Clare: Az angyal

Miért: Nosztalgia

Tartalom: A mágia veszélyes – de a szerelem még veszélyesebb!

Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól.

Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nemsokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül. (Könyvmolyképző)


Vélemény: Azt hiszem, elmondhatom, hogy különleges kapcsolatom van ezzel a könnyvel. Annak idején, amikor az angol nyelvvizsgámra készültem, a különtanárom javasolta, hogy rendeljek pár angol könyvet, lehetőleg olyat, ami érdekel, és próbáljam meg elolvasni, hogy lássam, mennyit értek belőle. A választásom, Lauren Oliver: Delírium című könyve mellett, éppen a Clockwork Angel-re esett, ami nem sokkal korábban jelent meg a tengerentúlon. Ez volt a legelső könyv, amit angolul olvastam végig, és nagyon büszke voltam magamra, amiért értettem, hogy mi is történik benne. 
Na, de akkor lássuk magát a könyvet. A TMI előzménytrilógiájáról van szó, amely a XIX. századi Londonba kalauzol el minket. A fiatal Tessa Gray-t követhetjük nyomon, aki a testvére buzdítására érkezik a városba... Legalábbis elméletben. Hamar kiderül, hogy ez lényegében egy átverés volt, s egyesek bármit megtennének, hogy a lány megmagyarázhatatlan képességét az uralmuk alá hajtsák. Ezek a részek kimondottan hátborzongatóak, emlékszem, olykor megfagyott ereimben a vér, annyira hatásosan voltak megírva ezek a részek. 
Végül persze megmenekül nyomorúságos helyzetéből, mit ad Isten, két árnyvadász, Will és Jem segítségével, akik persze kötelességüknek érzik, hogy innentől kezdve megvédjék a lányt. Itt indul el igazán a történet, bár sokkal lassabban bontakozik ki a cselekmény, mint a Végzet Ereklyéiben. Itt gyakrabban érezni azt,hogy kissé leül a történet, de engem például ez egy kicsit sem zavart. Számomra mégis az volt ebben a regényben a legmaradandóbb élmény, hogy sokkal sötétebb hangulata van a történetnek, mint a Végzet Ereklyéi esetében. Valahogy olyan érzésem volt olvasás közben, mintha egy sötét fátyolon keresztül látnám az egészet, és ez nagyon jól állt a cselekménynek, bármilyen furán hangzik is. Mivel ez egy retroturné, nem is tudom, mennyire érdemes belemenni a történetbe, vagy mennyire nem, ezért inkább a karakterekről ejtenék néhány szót. 
Bár nagyon szeretem az Angyalt, azt el kell ismernem, hogy a három főszereplőnk lényegében egy az egyben megfeleltethető a Csontváros főszereplőinek. Will túlságosan is sokban hasonlít Jace-re - és most vonatkoztassunk el attól a ténytől, hogy Herondale a vezetékneve, ami nyilván előrevetít bizonyos dolgokat -. Rengeteg megszólalása kísértetiesen hasonlított a fent említett fiúéhoz, ami engem olykor kifejezetten zavart. Tessa, akárcsak Clary, jó ideig értetlenül áll az események előtt, és sokszor csak sodródik az árral, mint akinek nincs jobb dolga, nem igazán tud önállóan cselekedni. Ez persze betudható annak, hogy új környezetbe kerül, és nem tud olyan könnyen alkalmazkodni, elvégre nem árnyvadász, de nem is ember, s ebben a részben például nem is kapunk magyarázatot a lány alakváltó képességére, Jem pedig.. Nos, bár ő nem kiköpött Alec, a visszahúzódó, kissé zárkózott viselkedése óhatatlanul is rá emlékezteti az embert. Jemben az egzotikus származása, és a függősége érdekes újdonságként hat egyébként, mert ilyen jellegű karakter. Közte és Will között is van némi bromance, de inkább aranyos, mintsem irritáló. Megható látni, ahogy kitartanak egymás mellett, de azért a lány felbukkanása idővel próbára teszi a barátságukat. 
Clare könyveiből nyilván nem maradhat el a romantika sem: ezt Will és Tessa hozzák el nekünk, az egyik, szerintem legjobb csókjelenettel, amit az írónőtől valaha olvastam - bár zárójelben jegyzem meg, azért itt is van némi párhuzam Jace és Clary első csókjelenetével -. 
A regény eyértelműen a hármasra koncentrál, a többi mellékszereplő - mint például az Intézet vezetője, Charlotte, valamint a férje Henry, illetve a Lightwoodok - majd a folytatásokban jutnak komolyabb szerephez. 
Összességében itt még nem igazán érződik, hogy a Pokoli szerzetek egy önálló sorozat, mivel túl sok a párhuzam a korábbi részekhez képest, Ettől függetlenül érdekes és izgalmas olvasmány.

Kedvenc karakter(ek): Jem
Gyűlölt karakter(ek): Will
Pont: 10/8

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította: Kamper Gergely
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2013
Oldalszám: 496
Sorozat: The Infernal Devices (#1) 


Résztvevő blogok listája: 

Pokoli szerkezetek 1. – Az angyal
08.01. – Sorok Között
08.04. – Letehetetlen
08.07. – Cbooks
Pokoli szerkezetek 2. – A herceg
08.10. – Sorok Között
08.13. – Letehetetlen
08.16. – Cbooks
Pokoli szerkezetek 3. – A hercegnő
08.19. – Sorok Között
08.22. – Letehetetlen
08.25. – Cbooks

Nyereményjáték: 


Cassandra Clare igazi birodalmat épített ki az Árnyvadász-kötetekkel, amikből itthon is rengeteg megjelent már. A mostani játék során 1-1 idézetet találtok az Árnyvadász-kötetekből, nektek pedig a Rafflecopter doboz megfelelő kell beírni az adott könyv címét, amiben megtalálható az idézet.A Pokoli szerkezetek trilógia mindhárom részéből 1 könyvet sorsolunk, a kiadó sajnos csak belföldre postáz. A győzteseket e-mailen értesítjük majd, és ha 72 órán belül nem reagál, új győztest kell sorsolnunk. Sok szerencsét a játékhoz!
A mai idézet:
– Jézusom! – kiáltotta Luke.
– Á, igazából csak én vagyok – mondta Simon. – Bár már többen mondták, hogy elképesztő, mennyire hasonlítunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése