2017. szeptember 4., hétfő

Blogturné #257 - Brittainy C. Cherry: Csendfolyó

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Gyerekként szerettek egymásba, ám egy szörnyű élmény rányomja bélyegét a lány életére. Elég erős-e a szerelem ahhoz, hogy leküzdjék a múlt árnyait, amelyek rátelepednek a kapcsolatukra?

Brooks és Maggie May szeretik egymást… de nem szeretik önmagukat.
Szívbe markoló történetük megszegett ígéretekről, szerelemről, életről és halálról szól, azoknak, akik sodródnak a hullámokkal, és azoknak, akik mellett lehorgonyozhatnak.

Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is! (Insomnia)


Vélemény: Na, végre! Azt hiszem, sikerült megtalálnom a közös nevezőt Cherry-vel, mert amennyire nem szerettem a sorozat előző két részét az eltúlzott drámázás miatt, a Csendfolyó legalább annyira, ha nem még jobban nyerte el a tetszésemet végül, annak ellenére, hogy a legelején azt hittem, ezt sem nekem találták ki. 
Kezdetben ugyanis a főhősnőnk, Maggie May, tényleg idegesítő. De olyan szinten, hogy még a Brooks-szal való levelezését sem tudtam aranyosnak tartani, annak ellenére, hogy szerintem az írónő annak szánta, Szabályosan együtt tudtam érezni a fiúval, amiért olykor szinte a falra mászott tőle. Ami meglepett, hogy meglehetősen sokat foglalkozik a könyv ezzel a fiatalkori szállal, ám nem bántam, mert működött. Talán éppen ezért ütött nekem nagyobbat a fordulat, aminek hatására Maggie May elveszíti a hangját.
Nem vártam volna az írónőtől, hogy sikerül hitelesen átadnia a lány jellemében beálló változást, amit egy komoly trauma átélése okozott. Ami viszont még inkább emelte a szememben ezt a könyvet, az az, hogy az állapota valóban kihat a családjára is. A mostohahúga, Cheryl, voltaképpen pont Maggie miatt lesz egy kiállhatatlan, lázadó kamasz - majd picit ironikus módon, éppen ő lesz az, aki segít neki kilábalni ebből a lehetetlen állapotból -, s a szüleik kapcsolatán jelentkező hajszál-repedések , majd törések is annak a következményei, hogy Maggie nem csak, hogy nem hajlandó megszólalni, hanem annak is, hogy mindemellett a házat sem tudja elhagyni. Mondhatnánk, hogy önzésből teszi ezt, de azok után, amin keresztülment, én nem csodálkoztam rajta, hogy ennyire zárkózott ember lett belőle. 
Az egyetlen, aki a maga módján tényleg együtt tud érezni a megváltozott Maggie-vel, az Brooks. És ennek szerintem nem csak az az oka, hogy önmagát hibáztatja a történtekért, hanem az is, hogy idővel tényleg fontos lesz neki a lány. Szép szerelem az övék, ami lassan bontakozott ki, de annyira azért nem, hogy unalmas legyen. Megértik egymást, olykor kimondott szavak nélkül is, miközben, például Maggie szülei sok esetben egyszerűen elbeszélnek egymás füle mellett. Katie-t ugyanis csak az érdekli, hogy a környezetükben élők vajon mit gondolnak az örökbefogadott lányáról, aki a világtól teljesen elvonultan gubbaszt a négy fal között. Hiányzik belőle az empátia, sajnos. 
Még azok a részek is a szívembe találtak, amikor Brooks és Maggie éveket töltenek külön, hogy a fiú a zenei karrierjét építse. Nem hittem volna, hogy Maggie meg tudja majd hozni azt a döntést, hogy elengedi az egyetlen személyt - az apján kívül - aki tényleg bármit megtenne érte. 
Nincsenek nagy meglepetések a könyvben, itt is vannak a vége felé szerintem felesleges drámák, de mégis, engem a regény teljesen rabul ejtett a kezdet kezdetén, és éppen ezért, nem tudok rá emiatt haragudni, 


Kedvenc karakter(ek): Brooks, Maggie May
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: H. Prikler Renáta
Kiadta: Insomnia Könyvek
Év: 2017
Oldalszám: 432
Sorozat: The Elements (#3)


Résztvevő blogok listája:
09.03. Könyvvilág
09.04. CBooks
09.05. Insane Life
09.06. Kristina blogja
09.07. Dreamworld

Nyereményjáték:

A Csendfolyó egyik főhőse Maggie igazi könyvmoly, rengeteget elolvas a történet során, így most egy igazi könyvmolyos játékra hívunk titeket. A feladatotok az lesz, hogy a kissé hiányos fülszövegekből kitaláljátok az általa elolvasott könyv címét és íróját.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet (...), ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni (...) képében bekövetkezik a nem várt fordulat, (...) történetét is át kell írni…

2017. szeptember 1., péntek

Blogturné #256 - Estelle Maskame: Mondtam már, hogy szeretlek?

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Amikor a tizenhat éves Eden Munro beleegyezik, hogy a nyarat a rég nem látott apjánál tölti a kaliforniai Santa Monicában, még nem sejti, mi vár rá. Eden szülei elváltak, és az apja új családot alapított. Ezt azt jelenti, hogy Eden találkozik a három mostohatestvérével.

A legidősebb, Tyler Bruce, egy heves természetű, hatalmas egójú problémás kamasz, aki mindenben szöges ellentéte Edennek. A fiatal lány nemsokára egy új élményekkel teli világban találja magát, mert Tyler baráti köre úgy dönt, hogy a szárnyai alá veszi a jövevényt. A legnagyobb rejtélyt Tyler jelenti számára, és minél jobban próbálja megérteni a fiút, annál jobban megtetszik neki. Pedig pont a mostohatestvérébe nem lenne szabad beleszeretnie.
A helyzetet tovább bonyolítja Tyler levakarhatatlan barátnője meg egy srác, aki azonnal szemet vet Edenre. Sok titok, sok hazugság, és rengeteg dráma van a háttérben. Vajon Eden le tudja győzni az érzéseit? És sikerül kiderítenie az igazságot Tylerrel kapcsolatban? (Gabo)


Vélemény: Ha valaki esetleg régebb óta követi a blogot, a tudhatja, hogy vannak időszakok, amikor egyszerűen rákattanok bizonyos tematikájú könyvekre. Annak idején például négy-öt tanár-diák szerelemmel foglalkozó könyvet olvastam el egyhuzamban. Idén, a Stepbrother Dearestnek hála, most éppen a mostohatestvérek közötti szerelemről szóló történetekre kezdek ráfüggni. Ennek az egyik állomása a Mondtam már...?.
Számomra azért volt nagyon érdekes a könyv, mert, bár nagyon döcögősen indul, egy ponton rendesen felpörög, de, ami a legfontosabb, a főszereplő fiú, Tyler, nem az a tipikus rosszfiú, nem olyan, mint az idegesítő Maddox-fiú, akit nagyon utálok, szóval még véletlenül sem olyasvalaki, aki játssza a kemény macsót, majd a legváratlanabb pillanatokban megy át igazi nyáltengerbe. 
Tyler a szó szoros értelmében negatív férfi karakter. Az még talán hagyján, hogy iszik, nőzik, füvezik, de nem veti meg a keményebb drogokat sem, szóval nem mondhatnám, hogy Maskame pozitív színben akarná feltüntetni előttünk. Ez a srác maga a züllés mintapéldánya, aki még csak véletlenül sem akarja megkönnyíteni az anyja és a nevelőapja életét. Ebben pedig, még, ha nem is akarja, kapóra jön neki Eden, aki az ő teljes ellentéte. A lány próbál beilleszkedni az új családjába - ennek egyébként szerintem picit több részt is szentelhetett volna Maskame, ahelyett, hogy folyton csak plázázni jár a környékbeli csajokkal -, és nem is boldogul rosszul, alapvetően, egészen addig, amíg nem Tyler-ről van szó. Rengeteg pattogós párbeszédük van - és igen, régen nem emeltem már ki ilyesmit egy regényben -, amikben elég erős a dinamika, ami képes magával vinni. Igazából, én sok esetben alig vártam, hogy végre valahára beszéljenek, mert azokat a részeket egyszerűen imádtam. 
Tyler viselkedésére persze, kapunk magyarázatot, azonban, nekem külön tetszett, hogy az írónő nem válaszol meg minden felmerülő kérdést a karakterrel kapcsolatban, akadnak dolgok, amiket nyitva hagy, és remélem, hogy a folytatásokban szépen kibontja majd ezeket. Eden és Tyler azonban nem változtatnak egymáson, ezt le kell szögeznem. Attól még, mert kialakul köztük valami, a srác nem tesz száznyolcvan fokos fordulatot, igenis megmarad valamennyire negatívnak. Lehet, ostobaság, de nekem ez érdekes volt benne. 
Ja, és ha már negatív karakterek, hát nem tudok elmenni szó nélkül Tyler barátnője mellett, aki nemes egyszerűséggel egy pszichopata ribanc. Olyan húzásai vannak a csajnak, hogy én helyenként csak pislogtam. Ritkán látok ennyire direkt módon rosszindulatú karaktert, aki nem hogy péklapátot, egyenesen akasztófát érdemelne inkább.  
Ha valaki nyálas romantikára vágyik, nem tudom ajánlani ezt a könyvet, de aki szereti a nem annyira klisés történeteket, annak Eden és Tyler történetét csak ajánlani tudom.


Kedvenc karakter(ek): Tyler
Gyűlölt karakter(ek): Tyler barátnője, akinek rittig nem jut eszembe a neve
Pont: 10/9

Alapok:


Nyelv. magyar
Fordította: Gonda Éva
Kiadta: Gabo Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 440
Sorozat: DIMLY-Trilogy (#1)

Beatrix Szatmári fényképe.

Résztvevő blogok listája:

Augusztus 28 - Könyvvilág blog
Augusztus 30 - Kelly & Lupi olvas
Szeptember 1 - CBooks
Szeptember 3 - Deszy Könyvajánlója

Szeptember 5 - Dreamworld blog

Nyereményjáték:

A Mondtam már, hogy szeretlek főszereplője, Tyler egy igazi balhés fiú, azonban lassacskán jobban megismerve megdobogtatja Eden - és az olvasó - szívét. A young adult könyvek között rengeteg olyan férfi főszereplővel találkozunk, akik első ránézésre igazi rosszfiúk, azonban néhány oldal után megismerhetjük érzékenyebb oldalukat is. A nyereményjátékunk során ilyen és ehhez hasonló fiúk nevét kell megkeresnetek a blogbejegyzések soraiban elbújtatva. A feladat nem más, mint a kiemelt betűket összerakva beírni a rafflecopter dobozba a fiúk teljes nevét.


Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.