2018. február 20., kedd

Blogturné #287 - Sara Raasch: Jég mint tűz

Miért: Rég várt sorozatfolytatás.

Tartalom: Három ​hónap telt el azóta, hogy Télország lakói felszabadultak, Tavaszföld királya, Angra pedig eltűnt. Minden nagyrészt Cordell segítségének volt köszönhető.

Meira királynő csak azt akarja, hogy a népe biztonságban legyen. Amikor eladósodásuk Cordell országa felé arra kényszeríti a télországiakat, hogy adósságukat ásványkincseik bányászatával egyenlítsék ki, nagy erejű és feltehetőleg veszélyes tárgy kerül elő a földből: Primoria elveszett mágiasztere. Amikor a világnak legutóbb ilyen varázslathoz volt hozzáférése, az nagy pusztulást hozott. Így amikor Cordell királya parancsot ad, hogy Meira és Theron induljon küldetésre, hogy felfedezzék a mágiaszter titkait, Meira azt tervezi, hogy szövetségesek toborzására használja az utazást. Célja, hogy a mágiaszter elzárva maradjon, és Télország biztonságban lehessen… akkor is, ha ez szakítást jelent Theronnal. De vajon sikerülhet ez úgy, hogy közben ne veszélyeztesse szeretett népét?

Mather csak szabad akar lenni. A télországiak által elszenvedett borzalmak még frissek és fájók Jannuari lakóinak életében. Olyannyira, hogy ettől Télország sebezhetővé válik Cordell agressziójával szemben. Amikor Meira elindul szövetségeseket keresni, Mather úgy dönt, a saját kezébe veszi Télország biztonságát. Vajon vissza tudja építeni lerombolt királyságát, és képes lesz megvédeni népét az új veszélyektől?
Ahogy egyre szorosabbra szövődik az árulás és a hatalom hálója, Theron a mágiáért harcol, Mather a szabadságért… Maira pedig rádöbben, hogy talán nemcsak Télországért, hanem az egész világért kell harcolnia. (Twister Média)


Vélemény: Nagyon vártam ezt  részt - hiszen már az első kötetért is rajongtam -, ennek ellenére, be kell vallanom, hogy a megszokottnál lassabban haladtam az olvasással, és ezt a borítónak köszönhetem. Sokszor elővettem a buszon, vagy épp a metrón, majd percekkel később azon kaptam magam, hogy még ki se nyitottam, csak a borítót nézem, és szívom magamba az apróbbnál-apróbb részleteket. Ritkán fordul velem elő, hogy bármelyik borító ennyire magával ragadta volna a figyelmemet, de ennek sikerült. Pedig, ha visszaemlékszünk, már a Hó mint hamu borítója is meseszép volt. De, ennyit a felesleges ömlengésemről. :) 
Ha azt veszem, egy bizonyos szempontból tipikus folytatással, sőt, inkább vérbeli második résszel van dolgunk. Az első kötet végén van egy egészen pozitív hangvételű lezárás, ami, bár helyenként keserédes, de ettől még jó, és ezt a hangulatot viszi tovább a következő rész... mígnem a nyugalmi állapot, mondhatni, egy csettintésre odalesz. 
Már a könyv elején kapunk egy kis újítást, hiszen most nem csak Meira szemüvegén keresztül láthatjuk az eseményeket, hanem bizony, Mather is megkapja a maga oldalait, ami nem csak, hogy indokolt - elvégre, nincsen folyamatosan a lány mellett -, de még élvezhető is volt - bár, én azért helyenként úgy éreztem, hogy Raasch nem bánik túl magabiztosan az ellenkező nem szemszögével, igazából, ez nem volt annyira zavaró, mint sok más esetben -. 
És ha már Mather, egy mondat erejéig emlékezzünk meg Sir-ről, aki miatt nekem sokszor Tamlin-flashbackjeim voltak, csak míg Tam a menyasszonyára tett nagy ívben, addig Sir a Télországot érintő problémákra. Mindkét mentalitás péklapát-nyertes, ezt mondanom sem kell. Meglepett, hogy Mather milyen jól viseli, hogy már nem ő az uralkodó, egyébként. Én azt hittem, hogy zokon fogja venni a dolgot, esetleg szövetezni akar majd Meira ellen, vagy ilyesmi, de szó sincs erről. Magára vette azt a szerepet, amihez, ellentétben az uralkodással, azért ért is valamit. Jó harcos, jó stratéga - ez utóbbi nem jelenti azt, hogy valaki uralkodásra alkalmas lenne, csupán azt, hogy a hadi eseményeket képes átlátni és kontrollálni -, és mindezek remekül formálták a karakterét. 
Mindeközben Meira, és kimondottan népes csapata Nyárországban "kalandozik", amit azért emelnék csak ki most igazán, mert a különböző kultúrák bemutatásait egyszerűen faltam. Látszik, hogy Raasch átgondolta a történetnek ezt a részét, és ez nálam egy hatalmas piros pont, mert nem volt sabonos, és egykaptafás. Míg Mather sokat fejlődik ebben a részben, én úgy érzem, hogy a hősnőnk picit megtört. Túl nagy felelősség szakadt szerencsétlennek a nyakába a királynői koronával, amire, lássuk be, nem volt felkészülve. Ő nem tanulta ezt a dolgot, mint a barátja, éppen ezért lehet az, hogy hoz rossz döntéseket, ami azonban újra és újra formálnak rajta, annál is inkább, mert képes belátni, ha elront valamit. 
Ez a könyv is nagyon izgalmas lett - bár későn indul be, azért 560 oldalnál szerintem ezzel nincs nagy gond -, még a korábbiaknál is meglepőbb csavarokkal operál, és változatlanul nem egy romantika központú könyv, aminek én személy szerint nagyon örültem. 

Kedvenc karakter(ek):
Gyűlölt karakter(ek):
Pont:

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: Twister Média Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 560
Sorozat: Snow Like Ashes (#2)


Résztvevő blogok listája:

02.18. Könyvvilág
02.19. MFKata gondolatai
02.20. CBooks

Nyereményjáték:

A könyvben nagy szerepet kapnak a magiszterek, amik varázserővel vagy különleges mágiával felruházott ékszerek/tárgyak. Hasonló tárgyakkal már találkozhattunk a szórakoztató irodalomban, ezeket keressük, melyekhez segítségül egy-egy idézetet osztottunk meg.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


Egy boszorkánymester megidézte Raziel angyalt, aki egy kehelyben a saját vérét emberek vérével vegyítette, aztán visszaadta az embereknek, hogy igyák meg. Akik az angyal véréből ittak, Árnyvadászokká lettek, majd a gyerekeik és a gyerekeik gyerekei is. A kelyhet ezután a _____________ nevezték.

2018. február 14., szerda

Blogturné #286 - A. M. Walters: Fény az éjszakában

Miért: Sorozatfolytatás.


Tartalom: Hogyan ​tovább, amikor úgy érzed, vége az életednek?


Maggie sosem hitte, hogy újra látja Clayt. Ezért inkább igyekszik újra összerakni régi életének darabjait, még ha úgy is érzi, nem bízhat meg senkiben. Megpróbál továbblépni, előre, ahogy Clay kívánta.

Clay nem képes elfelejteni Maggie-t, bár erőszakkal elszakította magát tőle, hogy megkaphassa a segítséget, amire mindennél jobban szüksége van. És most gyógyul… apránként. De a szíve még mindig a lányé, akinek az életét köszönheti.
Amikor egy váratlan tragédia újra egymás mellé sodorja a fiatalokat, többé semmi nem olyan, mint azelőtt. Csakhogy vannak dolgok, amik sosem változnak. Lehetséges átformálni a sötétséget, ami kis híján elnyelte őket, és elérni végre, amire mindketten vágynak? Létezik vajon a boldogság két ember számára, akik ennyit küzdöttek már, csak hogy együtt legyenek? Vagy a félelem és a démonaik örökre elszakítják őket egymástól? (Könyvmolyképző)


Vélemény: Bár annak idején tetszett a Find You in The Dark, azért azt elmondhatom, hogy nem estem tőle hasra. Jó könyv volt, de a vége hagyott bennem némi hiányérzetet - és azt sem tartom kizártnak, hogy ez is volt az írónő célja -, és így, ha nem is számoltam vissza a napokat a könyv megjelenéséig, azért vártam, valamennyire. Igaz, ennek az volt a legfőbb oka, hogy összekevertem a kiegészítő novellával, ami Daniel és Rachel kapcsolatával foglalkozik, de ez részletkérdés. 
Noha, már az előző rész sem volt éppen vidámnak mondható - hiába voltak benne olykor kimondottan cuki részek is -, azért inkább melankolikus hangulata volt. Ez pedig kitart a folytatásra is, sőt, én meg merem kockáztatni, hogy főleg a könyv elején, még szomorkásabb az egész. Ezt betudhatjuk annak, hogy Clay épp a pszichiátrián gyógyul, miközben Maggie kétségbeesetten próbálja bebizonyítani a világnak, hogy márpedig ő túl van a srácon, és kész továbblépni... Még lehetőséget is kap rá egy kávézóbeli kollégája, Jake révén, de valahogy az első pillanattól tudni lehet, hogy ez a dolog nem is működne. Nem azért, mert ezzel az amúgy cuki sráccal bármi gond lenne, hanem azért, mert a hősnőnk még mindig a mentális bajokkal küszködő Clay-t szereti. És ezt nem tartottam negatívumnak. Mert, bár én úgy gondolom, hogy szegény sráccal kezdeni baromira nem egy életbiztosítás, valahol meg tudom érteni, hogy Maggie miért szereti - plusz ott van az az ősi mondás, hogy Rossz a rosszal, de rosszabb nélküle -. Mind a ketten vívódnak, és ez akkor sem múlik el, amikor végül, a regény egy pontján újra találkoznak, de az okot nem lőném le, legyen meglepetés. 
Nekem igen emlékezetes maradtak azok a részek, amikor Clay a pszichiátrián van. Bár volt benne valami para faktor (szerintem ez nálam a Sanctum miatt lehet), tetszett, hogy itt tényleg azért dolgoznak az orvosok és az ápolók, hogy a betegeik jobban legyenek. Lehet, hogy a legyógyszerezés módszerével nem feltétlen értek egyet, de ettől még én is belátom, hogy van, amikor a hősünknek erre van szüksége. Sok újat nem tudunk meg, amit eddig ne tudtunk volna teszem azt a múltjáról, vagy ilyesmi, mégis, ha elkapott a hangulat, imádtam olvasni. Ami, így belegondolva, picit fura, de na...  
A kémia még mindig jó Maggie és Clay között, annak ellenére, hogy az egészet belengi valami fura vészjósló hangulat. Legalábbis én úgy éreztem, mintha minduntalan ott lógna a fejük felett Damoklész kardja, hiszen ezt a kapcsolatot rajtuk kívül szinte senki sem helyesli. De, talán éppen ez adja a báját, hogy küzdeniük kell egymásért, és a saját igazukért. Egyszerre szomorú és bájos, ez a kombináció pedig egy igen érdekes egyveleget alkot, ami miatt nekem sokkal jobban tetszett, mint az első rész. 


Kedvenc karakter(ek): Daniel, Rachel

Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/8


Alapok:



Nyelv. magyar

Fordította: Somogyi Eszter
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 392
Sorozat: Find You in The Dark (#2)





Résztvevő blogok listája:


02.10. - Angelika blogja
02.14. - CBooks
02.16. - Sorok között
02.18. - Dreamworld


Nyereményjáték:



Mostani turnénkon a pszichés betegségekkel foglalkozó regények és szerzőik nyomába eredünk. Az állomásokon közreadott betű halmazokból egy-egy könyv címe állítható össze. Segítségképpen még a magyar kiadót, és a megjelenés évét is megadjuk. Nektek pedig az írók teljes nevét kell beírnotok a rafflecopter megfelelő sorába.



Ciceró 2011 ~ ÁÁÉGGIJKLNORVY


2018. február 9., péntek

Blogturné #285 - Penelope Ward - Jake megadja magát


Miért: Penelope Ward


Tartalom: Nina ​Kennedy éli az életét… de valójában nem… mindaddig, míg minden meg nem változik.
Repülőgépek, vonatok, magas terek… Nina mindentől fél. Valójában nem lép ki a komfortzónájából, napjait az irracionális félelmei és fóbiái irányítják. Amikor Brooklynba költözik, hogy elkezdhesse ápolói felsőfokú tanulmányait, élete 180 fokos fordulatot vesz, mert akaratlan, de intenzív vonzalmat érez bámulatos lakótársa, egy agyontetovált, agyonpiercingelt pasas iránt, aki egyben az egyik legokosabb ember is, akivel valaha találkozott.
Jake Green durva külseje és ördögi mosolya mögött arany szív rejtőzik. Feladatának érzi, hogy megváltoztassa Nina életfelfogását. Amikor Jake beleegyezik, hogy korrepetálja Ninát, alkut kötnek, de a tétek magasak, hisz arra kényszeríti a lányt, hogy szembenézzen a démonaival. Arra azonban még ő sem nem számított, hogy a tanítás alatt szerelembe esik.
Amit Nina nem vesz észre, az az, hogy Jake a saját poklát járja. Vajon szerelmük túléli-e a bombát, amit Jake rádob? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Bevallom, a Legdrágább mostohabátyám tükrében elég sokat vártam Penelope Ward új könyvétől. És azt hiszem, túl magasra sikerült lőnöm, ugyanis, bár a Jake Undone nem lett rossz, a közelébe sem ér Elec-ék történetének. Pedig, az alapkarakterek elég hasonlóak.
Jake a tetovált, de egyébként aranyszívű cukisággombóc – és ez a két dolog valahogy még mindig nem fér teljesen össze az én fejemben -, és a mindentől, de tényleg, mindentől (!) félő Nina. És ez még alapvetően nem is rossz felállás (hiába lóg a komplett eseménysorozat felett a KLISÉ!!!! feliratú óriásplakát), hiszen Jake késztetést érez rá, hogy kirángassa szegényt a betegesen zárt komfortzónájából. Sokáig kerülgetik egymást, ami nekem kimondottan tetszett, de… Valahogy az egészből hiányzott az az erő, és hitelesség, ami például a Stepbrother Dearest-ben megvolt. Talán a főszereplők voltak üresebbek, míg például mellékszereplők terén az ügyeletes legjobb barátnőt, Tarah-t ki merem emelni, mint pozitívumot. Itt kicsit olyan érzésem volt olykor, mintha az egész csak lógna a levegőben… De még így sem tudtam rá azt mondani, hogy rossz lenne, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy mi is az a bizonyos csavar ebben a történetben… Miféle titkot rejteget Jake.
Na, ezen a ponton azt éreztem, hogy nagyon erőltetett.  Túl azon, hogy itt vált számomra egyértelművé, hogy Jake-nél önzőbb pasi kevés létezik ezen a világon, a történet is villámsebességre kapcsolt. Egyre más-ra ugrálunk az időben, váltunk szemszöget, meg amit akartok. Komplett katyvaszba megy át a történet, amit nem is esik jól követni.
Addig, amíg Nina és Jake csak együtt tanulnak elsősorban, és olykor-olykor flörtölnek egymással, minden működött nekem. Majd megtörtént a nagy áttörés, úgy a regény… nem is tudom, talán kétharmadánál, és én valahogy elvesztettem az érdeklődésemet. Pedig érzem Wardon az igyekezetet, de ez valahogy nem működött nekem.
Létezik egy második rész is, ami végig Jake szemszögéből íródott, elvileg múlt és jövőbeli plusz jelenetek is vannak benne - ezért nem sorolják a retelling kategóriába, pedig szerintem abba illik -, de én nem hiszem, hogy sort fogok rá keríteni. Inkább utánanézek a Stepbrother Dearest folytatásának (ami Elec exéről szól majd).



Kedvenc karakter(ek): Tarah, Nina
Gyűlölt karakter(ek): Jake (a csavar miatt)
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Fischer Mónika
Kiadta:Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 408
Sorozat: Jake (#1)


Résztvevő blogok listája:

02.09 - CBooks
02.11 - Dreamworld
02.13 - Sorok között

Nyereményjáték:


Mivel ebben a könyvben is a tetovált “rosszfiúé” a főszerep, a játékban is ők lesznek a középpontban. Minden turnéállomáson találhattok egy hősnőt, a ti feladatotok pedig az lenne, hogy megmondjátok, melyik tetovált fiatalember a párja. Nincs más dolgotok, mint az illető teljes nevét (keresztnév és vezeték) beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába.

A mai hölgyemény: Jaqueline Wallace

2018. január 27., szombat

Blogturné #284 - Sarah J. Maas: Köd és Harag udvara

Miért: Sorozatfolytatás.


Tartalom: Én nem vagyok jó. Semmi vagyok, és a lelkem, halhatatlan lelkem el van átkozva… Mintha a tüdőm is cserbenhagyott volna, de próbáltam levegőt venni, hogy ki tudjam mondani, hogy nem. Nem.


Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött.
Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött.
Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról.
Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot. (Könyvmolyképző)



Vélemény: Nagyon vártam az ACOTAR folytatását, mert, bár nem volt igazán cliffhanger a vége, vagy ilyesmi, egy teljesen új felállás alakult ki a végén, ami igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Feyre, immáron halhatatlanként próbál beilleszkedni Tamlin udvarának életébe, amire nagy szükség van, elvégre rövidesen hozzámegy Tam-hez, és megkezdheti a kissé egyhangú, ám remélhetőleg boldog életét, egy "apró" kis bökkenőt leszámítva. 

Sajnos, amennyire kedveltem Tamlint az előző részben, Maas-nak sikerült legalább annyira, ha nem még jobban, meggyűlöltetnie velem, ráadásul rögtön, a második rész elején. A főtündér ugyanis, bár állítása szerint szereti Fey-t (el is akarja venni, ugyebár), lényegében látványosan tesz arra, hogy a lány poszttraumás stressztől szenved. Valahányszor behunyja a szemét, újraéli azokat a borzalmakat, amiken Amarantha jóvoltából kellett átesnie. És erre mi Tamlin reakcija? Felveszi a  "Kit érdekel?" mentalitást, és a szőnyeg alá söpri a problémát. Így talán nem meglepő, hogy valósággal ujjongtam, amikor Rhys, igazából a regény legkiszámíthatóbb pontján, felbukkan, és magával viszi hősnőnket a saját udvarába. És én még az elején gondolkoztam, hogy miért is nem jelent meg korábban... Aztán eszembe jutott. Lényegtelen, ami számít, az az, hogy ennek a résznek egyértelműen az éjtündér az abszolút fénypontja. Már az első részben is bírtam őt, de itt egyenesen oda meg vissza voltam érte. 
Jóllehet, Rhysandet sem lehet szentnek nevezni, mégis ő az, aki valóban támasza lesz a lánynak. Meglepő módon, ezerszer empatikusabb, mint Tamlin , ahogyan az szerintem elvárható lett volna, és éppen ez az, ami az én szememben beleverte az utolsó koporsószöget a másik férfi iránt érzett rajongásom koporsójába. Hogy lehet az, hogy Rhysnek kell megtanítania Feyre-nek, hogy mit jelent igazából tündérnek - és egyáltalán, halhatatlannak lenni -, amikor a lány még hónapokat töltött el a vőlegénye mellett az új formájában? Szerintem erre az a nagyon egyszerű magyarázat, hogy Tam-et minden, de tényleg, minden! jobban érdekelte, mint a lány, akivel készült összekötni az életét. Gratulálok, balfék! De komolyan. 
Így talán nem meglepő, hogy masszívan drukkoltam Rhysand-nek, hogy sikerüljön magába bolondítani Feyre-t, vagy legalábbis ráébreszteni arra, hogy Tamlin a semmin kívül nem sokra jó. És mit ne mondjak, nem kellett őt félteni. Rengeteg forró jelenetet köszönhetünk neki - amik klasszisokkal jobban sikerültek, mint az első részben -, ez azonban nem volt zavaró, mert a könyv olyan vaskos, hogy szerintem, adott helyzetben akár önvédelmi fegyverként is használható, így az erotika szépen eloszlott a könyvben. 
A cselekmény folyamatosan halad előre, annak ellenére, hogy szerintem a kezdés, Rhys felbukkanásáig elég lassan döcögött, de ezt megintcsak betudhatjuk a könyv hosszának. Humorosnak nem mondanám ezt a könyvet, ám nagyon-nagyon szórakoztató. Az első rész szerelmeseinek egyszerűen kihagyhatatlan. Maas-nak sikerült emelnie a tétet, én pedig alig várom, hogy olvassam a folytatást. 


Kedvenc karakter(ek): Rhys, Fey
Gyűlölt karakter(ek): Tamlin 
Pont: 10/20

Alapok:


Nyelv. magyar
Fordította: Hetesy Szilvia
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 750
Sorozat: ACOTAR (#2) 



Résztvevő blogok listája:



01/26 CBooks
01/28 Deszy könyvajánlója
01/30 Dreamworld
02/01 Spirit Bliss

Nyereményjáték:


A zene sokak számára inspirálóan hat, ez Sarah J. Maas esetében is igaz. A Köd és
harag udvarának megírásakor nem kevesebb, mint 289 zene került fel a listájára,
köztük rengeteg film és mese dalával. Mostani turnénkon ezek közül válogattunk.
Minden állomáson találtok egy címet, melynek betűit összekevertük (arra
figyeljetek, hogy a megoldás lehet több szó is). Nincs más dolgotok, mint helyes
sorrendbe rakni a betűket és beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben újat sorsolunk.


idehazakővélaza

2018. január 20., szombat

Blogturné #283 - Laurelin Paige: Utolsó csók

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: SZENVEDÉLYES JÁTÉK, SÖTÉT VÁGYAK, VESZEDELMES TITKOK


Emily Wayborn már döntött. Igaz, hogy nem bízik a szívdöglesztő és veszedelmes Reeve Sallisben, ám ő az egyetlen férfi, aki meg tudja adni neki, amire szüksége van. Reeve mellett Emily végre önmaga lehet. A dúsgazdag szállodatulajdonos azonban a titoktartás mestere, Emily pedig hiába keresi a válaszokat, valaki mindig egy lépéssel előtte jár…

Emily lassan kifut az időből, már nem hisz sem barátságban, sem szerelemben. Meg kell hoznia egy képtelen döntést, melynek következtében vagy sértetlen marad a szíve… vagy menthetetlenül összetörik. (Insomnia)


Vélemény: Még nem döntöttem el, hogy mit is gondolok erről a könyvről. Az biztos - de ezt szerintem már az előző rész kapcsán is -, hogy Paige stílusa sokat fejlődött ahhoz képest, mint amit a Fixed-sorozat olvasásakor tapasztaltam nála. Összeszedettebb történetvezetés, de nem feltétlen igényesebb történet, helyenként még mindig papírvékony karakterek, de cserébe egész jó fordulatok jellemzik. Gondolok itt például az első rész végére, amikor kisült, hogy Amber nem halt meg, hanem nagyon is - jobban mondva alig - él. Ez az egy, egyszerű tény pedig fenekestül felforgatja Emily életét, aki innentől kezdve állandóan vívódik, őrlődik a Reeve iránt érzett vágya (nézzetek hülyének, de ezt a kapcsolatot én nem tudom szerelem alapúnak nevezni), és a fent említett lányhoz fűződő barátsága között. Nem igazán tudja eldönteni, hogy melyik is lehetne az előrébb való, bár én az ő helyében bárkit választanék - még a haverját, Joe-t is -, csak Ambert nem. Értem én, hogy különleges helyet foglal el a hősnőnk életében, de ha jobban meggondoljuk, valójában, csak azt érte el, hogy Emily azt tanulta meg tőle, hogyan kell egy igazi ribancnak lenni, aki bárkinek képes széttenni a lábát, aki csak ráparancsol. Szóval aligha lehet pozitív karakternek beállítani a lányt. Lehet sajnálni, amiért Vilinakis - azt hiszem ez a maffiavezér neve, de nem esküszöm meg rá - összeverte, de ettől még... Ő maga nem igazán változik.  
Az mondjuk pozitív, hogy minden szálat elvarrnak, mindenkinek és mindennek meglesz a  maga helye, de igazából, szerintem nem kellett volna ez a rész. Könnyedén lehetett volna egykötetes rész ami egy picit hosszabb, fényt derít Amber halálára, és ennyi. Ehelyett kapott némi akcióval fűszerezett szexdráma folytatást. Nem volt kimondottan rossz, de kiemelkedően jó sem. Hozta az előző rész színvonalát, ennek megfelelően még mindig dugig van erotikus jelenetekkel, amiket én olykor kimondottan erőltetettnek éreztem... mintha Reeve csak arra hajtott volna, hogy a lehető legindokolatlanabb pillanatokban kimutassa Em feletti dominanciáját azáltal, hogy alaposan megkettyinti. Ennek megfelelően, ezeket a részeket sokszor átugrottam inkább, mert nekem nem adott hozzá semmit a sztorihoz. 


Kedvenc karakter(ek):
Gyűlölt karakter(ek): Amber (múltbeli)
Pont: 10/7

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Horváth M. Zsanett
Kiadta: Insomnia Könyvek
Év: 2017
Oldalszám: 442
Sorozat: First and Last (#2)



Résztvevő blogok listája:

01.20 - CBooks
01.22 - Kristina blogja
01.24 - Deszy könyvajánlója

01.26 - Insane Life


Nyereményjáték:


Ha már utolsó csók a téma, a csók témakörében merülünk el most a játékban is - és ötvözzük az irodalmat más művészeti alkotásokkal.
Minden állomáson egy-egy olyan művészeti alkotást találtok, aminek a témája a csók. Nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba az alkotások ALKOTÓIT.


Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.



2017. december 23., szombat

Blogturné #282 - Jennifer Nieven: Veled teljes a világ

Miért: Jennifer Nieven.

Tartalom: Libby Strout anyukája váratlan halála után mély gyászában az evésbe menekül, és nem sokkal később már mindenki csak úgy ismeri őt, mint Amerika Legdagibb Tinije. Idővel újra ki mer merészkedni az emberek közé, hogy végre igazán éljen, azonban a visszatérés a gimnáziumba nem megy valami zökkenőmentesen… Jack Masselin menő srác, aki bámulatos tárgyakat képes összerakni szinte bármiből. Nem számít azonban, hogy milyen népszerű, van valami, amiről senki sem tud: arcvakságban szenved. Senkit sem ismer fel, még a saját családtagjait sem, és ez sok gondot okoz az életében, pláne ha csajozásról van szó… Jack soha, senkit sem engedett magához igazán közel, egészen addig, amíg meg nem ismerte Libbyt. Egy gimnáziumi összezörrenés után mindketten lelki tanácsadáson kötnek ki, és nem ez az egyetlen büntetés. Egymás iránt kialakuló érzelmeik őket magukat is meglepik. A harag lassan átformálódik valami mássá, valami méllyé… igaz, őszinte szerelemmé, mely az egész világukat megváltoztatja. (Maxim)

Vélemény: Végre egy olyan könyvet olvashattam Jennifer Nieven-től, amiben nem azt éreztem, hogy az írónő elsődleges célja nem más, minthogy a lelkemet apró darabokra törje, mint azt tette a Veled minden hely ragyogóval, és ezért kimondottan hálás vagyok neki. Mielőtt esetleg valaki azt hinné a cím alapján, hogy ez az imént említett regény folytatása lenne, erről szó sincs. A két történetnek semmi köze egymáshoz. 
Kezdjük talán azzal, hogy mennyire együtt tudtam érezni Libby-vel az édesanyja elvesztése miatt, és azért, hogy ő az evést választotta, hogy kárpótolja a nő után maradt űrt az életében. Annak idején, amikor elvesztettem az anyai nagyapámat, én is hasonló eseménysort nézhettem végig a saját anyámon, azonban fordítottam: a veszteségtől alig egy hónap leforgása alatt harminc kilót fogyott. Ez mély nyomott hagyott bennem is, hiszen ijesztő volt látni, hogy napról-napra egyre jobban fogy, és mindezt tetézendő, három hónapon át csak fekete ruhadarabokat volt hajlandó felvenni, amik még látványosabbá és félelmetesebbé tette a folyamatot. Hiába telt el azóta nyolc és fél év, ezek az emlékképek még mindig élénken élnek bennem. 
Viszont, Libbyvel kapcsolatban igencsak túllőtt a célon. Majdnem háromszáz kilósnak írja le a lányt - megjegyzem, az ő korában én abban sem vagyok biztos, hogy egy ekkora súlytöbblettel túl sokáig életben maradna egy kamasz, de mivel nem vagyok orvos, nem értek ehhez -, aki később úgy 160, vagy 160 valamennyi kilóra fogyott le, erre nem emlékszem pontosan. Ugyanakkor, szerintem ez még mindig nem az az állapot, amikor az ember olyan könnyedén mozog, mint amilyennek az írónő leírja Libbyt. Én a helyében a 160 kilót tettem volna meg kiindulópontnak, és nagyjából 90 kilónál húztam volna meg a fogyás határát. Ez sokkal hitelesebbnek hat, bár még így is lenne olyan érzésem, hogy szegény lánynak jóég tudja hány kilogramm bőrt kellene magával cipelnie egy akkora változás után, mint amit Nieven vázolt nekünk. Van egy jelenet, ami így is úgyis üt, mert azt bizonyítja, hogy Libby képes kilépni a komfortzónájából, ami elsőre bármennyire is sokkolónak tűnhet, végül a számára jól sül el. 
Viszont, ha ettől eltekintünk, és mondjuk hozzám hasonlóan egy fokkal hihetőbb keretek között képzeljük el a hősnőnk állapotát, rákövünk, hogy a történet egyébként nagyszerű. Bájos, mégis sokatmondó. Hiszen Jack állapotán is el lehetne mélázni igencsak hosszan. Én a magam részéről el sem tudom képzelni, milyen lenne, ha senkit sem ismernék fel az arcáról - és ha ezt még kombináljuk azzal, hogy olykor kimondottan rossz a névmemóriám, vagy épp felcserélem két ember nevét -, még a tulajdon családtagjaimat sem. Érthető hát, hogy Jack-ben nagyon sok fenntartás van a környezetével szemben, mert az állapota egyszerűen elszigeteli a többi embertől. Ideig-óráig boldogul közöttük, majd mintha lekapcsolták volna a villanyt. Talán ettől is lesz olyan különleges, hogy ez a két fiatal végül tényleg egymásra talál, nem tudom pontosan, csak azt, hogy engem teljesen levett a lábamról. 


Kedvenc karakter(ek): Libby, Jack
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Béresi Csilla
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 384
Sorozat: -


Résztvevő blogok listája:

12.17. - Kelly & Lupi olvas
12.19. - Sorok között
12.21. - Angelika blogja
12.23. - CBooks
12.27. - Könyvvilág
12.29. - Szembetűnő

Nyereményjáték:

Minden turnéállomáson találtok egy-egy, a szerzővel és a könyveivel kapcsolatos kérdést. A Ti feladatotok, hogy eldöntsétek igaz vagy hamis az állítás.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)

Az arcvakság betgség valójában nem létezik.

2017. december 20., szerda

Blogturné #281- Simone Elkeles: Tönkretett vakáció

Miért: Simome Elkeles.

Tartalom: Forró nyár.

Amikor Amynek az egész nyári szünetet az otthonától távol kell töltenie, minden vakációs terve kútba esik. Egészen addig, amíg meg nem ismerkedik a jóképű és kemény kötésű tizennyolc éves Avival – az egyetlen sráccal, akinek talán nem tud ellenállni. Gyorsan felforrósodik a hangulat közöttük, de mi van, ha Avi csak egy nyári kalandot akar, Amy pedig többet? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Jó régen volt szerencsém utoljára Simone Elkeles könyveihez, éppen ezért örültem a Tönkretett vakációnak, ugyanakkor féltem is tőle egy kicsit, mivel ez a könyv, ha jól tudom, az írónő első szárnypróbálgatásainak egyike, és volt bennem némi félsz, hogy nem fogja azt az élményt adni, amit a Tökéletes kémia és folytatásai alapján várnék. 
Viszont, meglepő módon, nekem pozitív csalódás volt a regény, annak ellenére, hogy azért megvannak benne az első regényekre jellemző gyerekbetegségek - viszonylag gyenge karakterek, papírvékony, kiszámítható történet -, de Elkeles már itt is értett hozzá, hogy ezt hogyan tegye szerethetővé az olvasói számára. Ebben nagy szerepe van annak, hogy már itt is meg-megcsillan az írónő humora, amit a Tökéletes kémiában is imádtam. 
Voltaképpen az egész könyv egy hatalmas nyaralás, amikoris főhősnőnknek lehetősége nyílik felfedezni Izraelt - persze úgy, hogy eleinte nem nagyon ugrál az ötletért, hiszen ez azt jelenti, hogy össze lesz zárva az apjával, akit igazából alig ismer -. Jó, bár nem túl részletes leírásokat kapunk - ezért javaslom, hogy néha vegyétek elő a Google képkeresőt, és nézzetek utána pár helyszínnek, mer már a fotók alapján is lenyűgözőek -, viszont az tény, hogy átjön a hangulat a regényből. Noha Amy szemén keresztül látjuk a világot, úgy is fel lehet fogni, hogy ő kalauzol minket végig az országon, persze Avi-val együtt, akibe, jó klisékhez híven, még azelőtt belebotlik már, hogy ténylegesen találkozna vele. 
Mivel egy nyári történetről, kalandról van szó, nem meglepő módon, a fiatalok közötti románc relatíve hamar szárnyakat bont, de ez nem zavart különösebben, hiszen, ha azt vesszük, tényleg be volt határolva az idejük. Ebbe az is belejátszik, hogy Avi-nak, akár csak a többi itt élő zsidó fiatalnak, be kell vonulnia katonának, ami alól nem lehet kibújni, a társadalmuk ezt nagyon komolyan veszi - a belpolitikai helyzetüket figyelembe véve, ez nem annyira meglepő -. Olyannyira nem, hogy egy ismerősöm mesélte, hogy az osztálytársát nem engedték haza egy izraeli osztálykirándulásról, mert betöltötte a tizennyolc évet, és ezért automatikusan elküldték katonának.
Ez persze vet némi árnyékot a hőseink boldogságára, de ettől még szerintem nagyon aranyos történetet kaptunk, szokás szerint. Vicces, könnyed, szerintem a hideg téli estéket is fel fogja dobni. :)  


Kedvenc karakter(ek): Avi

Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 224
Sorozat: How tó Ruin (#1)

Résztvevő blogok listája:

12.19 Dreamworld
12.20 CBooks
12.21 Sorok között
12.22 Deszy könyvajánlója
12.23 Könyvvilág


Nyereményjáték:




Izrael nevezetességeit vesszük sorra az állomásokon. Egy-két mondat és a kép alapján találd ki a feladványt és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A regényben is szereplő helyszín, tömegesen lettek öngyilkosok itt a zsidó családok, mielőtt a római sereg elfoglalhatta volna. Inkább a halál, mint a rabság! A hely kedvelt zarándokhely, árasztja magából a spirituális erőt.