2017. május 11., csütörtök

Blogturné #239: Meredith Wild: Rád kattanva 4.

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Blake üzleti ellenfelei ugrásra készen várják, hogy a karizmatikus cégvezető végre egyszer hibázzon. Sokan szívesen sárba tipornák a milliárdos ifjút, és van valaki, aki Erica ígéretes start-up cégén keresztül akarja tönkre tenni kettőjük törékeny boldogságát…
Erica úgy érzi, végre nyugvópontra juthat az életük Blake-kel. De váratlanul a sajtó rászáll Daniel Fitzgeraldra. Megszellőztetik, hogy ő Erica vér szerinti apja, és kutakodni kezdenek a mostohafia, Mark halála ügyében…A lányt szüntelen gyötri a kétség, vajon ismeri-e a maga valójában a férfit, akit szenvedélyesen szeret, aki iránt olthatatlan vágy lobog benne, s akinek rövidesen kimondja a boldogító igent… (Insomnia)

Vélemény: Ha jól emlékszem, a harmadik részről nem is írtam nektek beszámolót, mert bevallom, annyira unalmasnak és semmitmondónak tartottam, hogy szinte abban a pillanatban elfelejtettem, hogy miről is olvastam, amikor a regény végére értem. S, az igazat megvallva, már akkor sem értettem, miért van szükség még két (!) folytatásra. 
Szó, mi szó, a negyedik kötet tényleg jobban sikerült, mint az elődje, legalábbis, ebben már tényleg történik valami, még ha nem is olyan sok minden. Az ismételten túlzásba vitt mennyiségű szexen kívül - ami most már arról szólt, hogy Blakenek a lehető minden területen meg kell dugnia Erica-t, leginkább azért, mert miért ne tenné? -, ezúttal, a fülszöveggel ellentétben, nem Blake, hanem Erica ellenfelei vannak előtérbe tolva, különös tekintettel Sophiaval, akit csak azért utáltam, mert a stílusától változatlanul a falra mászom, ugyanakkor, szerintem kimondottan jó volt, hogy képes volt kicseszni a mi ki elkényeztetett főhősnőnkkel, aki, bármennyire is szeretné a saját függetlenségét hangsúlyozni, azért még mindig a vőlegénye nadrágja mögé bújva mer leginkább ugatni. 
Blake múltjának egy olyan szeletét ismerjük meg, ami, szerintem senkit sem fog váratlanul érni, hiszen eddig is tudtuk, hogy ez a fazon nem más, mint egy Mr. Szürke koppintás, és nem feltétlen az erdeti fajtából, hanem inkább a tucatszerűből. Az egyetlen, egyedinek mondható vonásával továbbra sem kezd semmit az írónő, ami szerintem most már lassan súrolja a pofátlanság határát. Minek megtenni főhősnek egy ex hackert, ha ezzel az ég egy adta világán nem akarunk kezdeni semmit, mert leragadunk annyinál, hogy annyi pénze van, amennyivel vígan Dunát lehet rekeszteni? 
Engem leginkább a Clozpin körüli kavarások kötöttek le ebben a részben, a főhőseink enyelgéseit pedig inkább átlapoztam, mert nem tudták lekötni a figyelmemet. Meg, persze, Erica vérszerinti apja, Daniel is hozza a formáját, megint csak tanúbizonyságot tesz a saját, önző jelleméről. Hozzá köthető a könyv legdrámaibbnak szánt pillanata, ami azonban, nekem valahogy kicsit súlytalannak érződött. Értem én, hogy mennyire komoly dologról van szó, meg, hogy ez képes derékba törni mondjuk egy fiatal nő életét, de itt valahogy nem foglalkoztak ezzel eleget, szerintem. Sokkal többet ki kellett volna hozni ebből, ahelyett, hogy Blake megvonja a vállát, és nagyjából közli, hogy úgyis az lesz, amit ő akar.  
Nincs benne szerintem semmi emlékezetes, szóval nem tudom, lehet-e igazán ajánlani ezt a könyvet. Komolyan nem tudom elképzelni, miről szólhat majd a folytatás, de félek, hogy gyakorlatilag a semmiről. 


Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): Sophia
Pont: 10/6


Alapok:


Nyelv. magyar
Fordította:Székely Szilvia
Kiadta: Insomnia Könyvek
Év: 2017
Oldalszám: 348
Sorozat: Hacker (#4)


Résztvevő blogok listája:

05.11. CBooks
05.13. Deszy könyvajánlója


Nyereményjáték:

A nyereményjátékban visszatekintünk az előző három részre. Rövid idézetek alapján kell kitalálnotok, hogy melyik részből származik az adott részlet. A rafflecopter megfelelő helyébe kell beírnotok a helyes megoldásokat, hogy részt vehessetek a sorsoláson, amelyen a könyv egy-egy példányát nyerhet meg három szerencsés és jól tippelő személy.

A mai idézet: – Te menekülsz valami elől. Talán előlem, de tudod, mit? Ezúttal nem engedem. Időre van szükséged, hogy rájöjjél, mit csinálj? Rendben, de együtt fogunk rájönni.


Blogturné #240: Sophie Jackson: Egy lépés feléd

Miért: Sorozatzáró kötet.


Tartalom: Riley Moore váratlan hívást kap; édesapja súlyos állapotban kórházba került. A börtönviselt nehézfiú öt év után mindent hátrahagyva hazautazik, hogy helyrehozza a kapcsolatát a családjával. Eközben felejteni próbál, hiszen a hosszú börtönéveket egy lányról álmodozva volt képes túlélni, aki egykor a világot jelentette neki, és aki soha nem lehet már az övé


Lexie Pierce sok fájdalmon ment keresztül, de megvalósította az álmait. Sikeres üzletasszony lett, aki tudja, mit akar, de Riley felbukkanásával ismét fellángol az egykori szenvedély. Azonban a lány tartozik egy vallomással a srácnak, mielőtt kiderítenék, vajon képesek-e újra bízni egymásban (Insomnia)

Vélemény: Noha, nagyon szeretem Sophie Jackson könyveit, Riley kötetét nem vártam különösebben, talán azért, mert ő az a szereplő, akiről gyakorlatilag alig tudtunk meg valamit korábban - azt leszámítva, hogy van egy bátyja, aki még mindig saját kötetet érdemelne -, és, hogy valamivel Carter előtt szabadult a sittről, Max-szel egyetemben. Főhősünk múltja egyébként, még mindig homályban marad - és én ezt kimondottan sajnálom, ugyanis nem lett kimondottan hosszú ez a rész, szerintem simán belefért volna valamivel több visszaemlékezés arról, hogy miért is került rács mögé, meg ilyenek -, leszámítva azokat a részeket, amik gyerekkori szerelmével, Lexie-vel foglalkoznak. Ezek a jelenetek, bár kissé tucatszerűek, azért helyenként kimondottan aranyosak tudnak lenni, mint például a lány rózsaszín mániája. 
Továbbra is szeretem Jackson stílusát, de szerintem ezt a kötetet az előző kettőből gyúrta össze, éppen ezért, nem mondanám, hogy különösebb meglepetéseket tartogatna. Rileynak vissza kell térnie a szülővárosába, és persze újra találkozik a lánnyal, akivel eltávolodtak egymástól. Gyakorlatilag ennyiről szól a könyv. Pont, vége. És ezt azért mondom, mert ezután mindent az első fél mondatból ki tudtok találni. Ki is az a Noah nevű kisfiú, aki nagyon cuki, de helyenként azért végtelenül idegesítő - de mi mást várnánk egy bepörgött négyévestől? -. Riley családját kissé túlidealizáltnak éreztem, valahogy mindenki túlságosan kedves, megértő, és rendes, miközben adott esetben olyan helyzettel kénytelenek szembenézni, amit szerintem lehetetlenség annyival letudni, hogy na, akkor mostantól kezdve, ez így van, és kész. Túlságosan könnyen fogadnak el jelentős változásokat, mintha ezekben semmi különös nem lenne. Megértem, hogy egy összetartó család mindennél többet ér, de azért ne mondja nekem senki, hogy soha, sehol nem adódnak konfliktusok... Az viszont tetszett, hogy a legkisebb fiú, Seb, biszexualitása nincsen túllihegve. Egyszer megemlítik, és kész. Örülök, hogy ebből nem faragtak egy felesleges drámaforrást. 
Lexieben kimondottan szerettem a függetlenségét, és azt, hogy nem akarja azonnal megadni magát a visszatérő férfinak. Megvan a maga élete és célja, amikért képes akár egyedül is megküzdeni. A nővére, Savannah, sokkal-sokkal negatívabb benyomást tesz az emberre, annak ellenére, hogy ő sem akar rosszat, mindössze szeretné megvédeni a testvérét attól, hogy az ostoba döntések sorozatába lovallja magát amiatt, hogy visszatért az életébe az egykori gyerekszerelem. 
Mégis, a romantika, azt kell mondanom, hogy most sem volt rossz. Kifejezetten tetszett, hogy nincs erőltetve, és azonnal bedobva, se a múltbeli, se a jelenkori szálba. Mindkettőben van idő arra, hogy érezzük a kibontakozását, és ne durr bele módon, egyszer csak ott legyen, mintha kötelező volna. Ebből is látszik, hogy főszereplőinknek meg kell tanulniuk ismét megbízni egymásban, ez pedig, ha tetszik, ha nem, nem megy azonnal. Számomra alighanem ez a regény legemlékezetesebb pontja. 
Természetesen, az előző részek szereplői is megkapják a maguk kis cameo-lehetőségét, de most kicsit erőltetettnek éreztem ezeket. 


Kedvenc karakter(ek): Riley, Noah
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Lukács Andrea
Kiadta: Insomnia Könyvek
Év: 2017
Oldalszám: 352
Sorozat: A Pound of Flesh (#3)



Résztvevő blogok listája:


05.08. - Kristina blogja
05.09. - Angelika blogja
05.10. - Könyvvilág
05.11. - CBooks
05.12. - Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték:


Vajon egy-egy irodalmi ihletésű tetoválás fotója alapján sikerül-e kitalálnotok az író nevét, a sorozat vagy a könyv címét? Mostani játékunkban kiderül.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


2017. április 25., kedd

Blogturné #238 - Jamie McGuire: Gyönyörű pillanat

Miért: Sorozatrész. 


Tartalom: Emlékeztek még Americára és Shepley-re? Az elmúlt évek egyik legsikeresebb könyvében, a Gyönyörű sorscsapásban ismerhettük meg őket. Itt az idő, hogy beavassanak titkaikba.

A pimasz Amarica Mason az egyetem első évében ismerkedett meg a romantikus Shepley Maddoxszal, és viharos gyorsasággal egymásba szerettek. A heves érzelmek pedig elhamarkodott cselekedetekhez vezettek, és amikor America másodszor is visszautasította a korai lánykérést, ki kellett találniuk, hogyan tovább, hiszen az elválás szóba sem jöhet, összeköti őket a lángoló szerelem. Egy romantikus esküvőn való részvétel azonban felébreszti a lányban a vágyat, hogy mégis igent mondjon, Shepley pedig elhatározza, tesz egy utolsó próbát. Izgatottan indulnak neki a szülők meglátogatásának, mit sem sejtve arról, hogy mind a ketten ugyanazt akarják, azonban a természet végzetes ereje közbeszól… Hatalmas viharba keverednek, és már nemcsak egymásért és a szerelemért, de a túlélésért is küzdeniük kell. (Maxim)

Vélemény: Hosszú idő után ez az első Maddox regény, ami nagyon tetszett, leginkább azért, mert végre, valahára, nem Travis van a középpontban! Persze,  itt is felbukkan, és itt is elképesztően idegesítő, de messze nem szerepel annyit, mint a korábbiakban, ez viszont, sajnos, leginkább a könyv, vagy inkább novella hosszából adódik. Nagyon rövid, már-már kis szösszenetnek beillő darabnak is mondhatnánk, hiszen nincs kétszáz oldal. Éppen ezért, McGuire szinte átrohan Shepley és America kapcsolatán, amit én nagyon sajnálok. Ők azok, akik szerintem megérdemeltek volna egy valódi, teljes hosszúságú könyvet. Kicsit egyébként is kilógnak a sorból, hiszen esetükben nincs különösebb felvezetés, elég hamar randizni kezdenek, és össze is jönnek. Nem egy csavaros történet az övék. de mégis tud lebilincselő lenni, pedig nem nagyon történik benne semmi (a vihart leszámítva, persze).
Ez leginkább a két főszereplőnek köszönhető, szerintem. Shepley-ben azt szeretem, hogy a többi testvérhez képest, ő a maga a nyugalom szigete. Nem megy át idegbetegbe, képes racionális döntéseket hozni, és úgy összességében, sokkal kedvesebb, mint bármelyik unokatestvére (pedig a többieket nem utálom annyira, mint a főkolompost, sőt). Vele szemben, America a bevállalósabb, a vagányabb, a maga módján, de ez itt, hála az égnek, nincs eltúlozva. Képesek együttműködni, amikor szükség van rá, és egyáltalán, a kémia sokkal jobb, a kapcsolatuk is átélhetőbb, mint a többieké. 
Kicsit meg is állt most a tudományom, hogy miről írhatnék még, hiszen tényleg egy novelláról beszélünk, amiben nem kell különösebb, az agyamat eldobom szintű csavarokat várni, kedves, aranyos, szerintem jó humorú történet, valamennyi drámával fűszerezve, ami egy picikét savanyú szájízt hagy, de nem a minősége miatt, hiszen azzal nincs semmi baj. A hossza a bajom. Annyira örülnék, ha McGuire áldozna rájuk egy rendes könyvet! Nagyon megérdemelnék ők is, és mi is, mert szerintem a széria eddigi toronymagasan legjobb párosáról beszélünk, ahol a férfi főszereplő, végre, egyszer az életben nem hiszi azt magáról, hogy ő a kákán a csomó, és senki nem lehet jobb, vagy tökéletesebb nála. 
Bízom benne, hogy a folytatásokban McGuire tudja majd hozni ezt a szintet, bár... a legutóbbi rendes Maddox-kötet miatt én kicsit aggódom, de a remény hal meg utoljára, az is biztos.   



Kedvenc karakter(ek): America, Shepley
Gyűlölt karakter(ek): Travis (még mindig) 
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Béresi Csilla
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 176
Sorozat: Beautiful (#3.5)



Résztvevő blogok listája:


04.19 Dreamworld
04.25 CBooks
04.27 Kristina blogja

Nyereményjáték:



Híres filmekből válogattunk, ahol jelentős kérdés a leánykérés, ahogy Shep életében is. Minden állomáson találsz egy képet, amit be kell azonosítanod, és beírnod a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Tehát a film címét kérjük, magyar vagy angol nyelven.

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!


2017. április 22., szombat

Blogturné #237 - Abbi Glines: Te vagy nekem a jelen

Miért: Abbi Glines. 

Tartalom: Preston Drake vonzó és megnyerő, ráadásul egy igazi rosszfiú. Nem okoz neki gondot, hogy bármelyik nőt az ujjai köré csavarja, és ezt ki is használja. Tipikusan olyan srác, akitől egy okos lány távol tartja magát. De valóban ez az igazi énje? Amanda Hardy szíve már egy jó ideje vadul dobog a bátyja haverjáért, Prestonért. De a lány azt kívánja, bárcsak ne remegnének meg a térdei minden egyes alkalommal, amikor meglátja a fiút. Gyűlöli, hogy a szíve őrült iramban kezd verni, valahányszor Preston megereszt felé egy mosolyt. Nem tud ellenállni neki. Az ismerősök aggódva figyelik az eseményeket. Senki sem akarja, hogy együtt legyenek. Sem Amanda bátyja, Marcus, akinek a házassága lassan menthetetlenné válik, sem Preston haverjai. Túl sokat tudnak a srác sötét oldaláról. Még maga Preston is tudja, hogy nem elég jó a lánynak. Mindennek ellenére Amanda mégis úgy érzi, több van amögött, amit Preston mutat a világnak, és elhatározza, felfedi, milyen titkok rejtőznek a csábító, kék szemekben - titkok, amelyek megmagyarázhatnák a tetteit. Titkok, amelyeket Amanda talán nem lesz képes megbocsátani. A veszélyes vonzalom nem múlik el, és ezt sem Preston, sem Amanda nem tagadhatja le. (Maxim)


Vélemény: Meg merem kockáztatni, hogy akármennyire is a guilty pleasure kategóriába esik nálam Abbi Glines, és főleg a Sea Breeze-sorozat, azt kell mondjam, hogy megtaláltam a sorozat leggyengébb kötetét, legalábbis számomra. 
Prestonra nem nagyon emlékszem a korábbi részekből, ha jól tévedek, akkor legfeljebb említés szintjén szerepelt eddig, most pedig, megkapta a főszerepet, az én... Hát, mondanám, hogy örömömre, de sajnos nem így van. Noha az írónő megpróbált felhúzni némi homályt aköré, hogy vajon egy, a húszas évei elején járó srácnak vajon miből telik arra, hogy külön lakásban éljen, és támogassa a testvéreit, akiket az alkoholista anyja nemes egyszerűséggel képtelen eltartani, én a legelső pillanatban levágtam, hogy miről van szó. És ez az, ami számomra Prestont igencsak ellenszenvessé tette, ugyanis tipikusan az a karakter, akit én nem tudok pozitív személységként elkönyvelni azalapján, hogy mennyire le tud alacsonyodni egy olyan szintre, ami szerintem inkább szánalmas, mintsem elismerésre méltó. Értem én, hogy a családjának szüksége van a pénzre, de az út, amit választ, egyáltalán nem helyes, ráadásul, az ebből adódó konfliktust Glines nem bontja ki, hanem szinte a napvilágra kerülés pillanatában, már meg is oldja. Mintha nem merte volna bevállalni, hogy valamivel drámaibbá tegye a könyvét. Ettől függetlenül, Marcus tesói nagyon cukik, őket imádtam, és persze nagyon sajnáltam is őket. Nincsenek egyszerű helyzetben, és az is igaz, hogy a bátyus anyagi támogatása nélkül aztán semmi, de semmi esélyük nem lenne egy normális életre. 
Amanda sokkal-sokkal szerethetőbb, igaz, a regény legelején őt sem tudtam hova tenni. Az oké, hogy Marcus húga, de vajon mi vesz rá egy lányt arra, hogy kínjában akkor adja a szüzességét egy pasinak, amikor az konkrétan annyira taccsrészeg, hogy azt se tudja, hol van? Régóta szerelmes Preston-ba, ez stimmel, de akkor is meglepett, hogy szegény ennyire nem tudott magával mit kezdeni. Az pedig, ahogy ezt később kezelték... hát, nem is tudom. 
A kettejük közötti kapcsolat kicsit klisés, ha valaki találkozott már a húg és a bátyja legjobb barátja között kialakult románccal, ezen sem fog különösebben meglepődni, mivel Glines ugyanazokat a köröket futja le, mint bármelyik másik írónő. Ettől még nem lesz rossz, mindössze nem ad újat az olvasónak. 
A romantika olyan szempontból volt nekem érthetetlen, hogy gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra, Preston kattan egyet, és rájön, hogy odáig van Marcus kishúgáért... Hát... Ennél én izgalmasabb változást is el tudtam volna képzelni, ami nem ennyire hirtelen ment végbe. 


Kedvenc karakter(ek): Marcus, Amanda, Willow
Gyűlölt karakter(ek): Preston
Pont: 10/7

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Sárossy-Beck Anita
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 350
Sorozat: Sea Breeze (#4)




Résztvevő blogok listája:


04.20. - Angelika blogja
04.22. - CBooks
04.23. - Dreamworld
04.24. - Könyvvilág
04.25. - Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:


Abbi Glines meglehetősen termékeny szerző, számos édesen romantikus sorozattal kényeztette már olvasói lelkét. De vajon sikerül-e ráismernetek egy-egy szériára a blogturné hat állomásán közreadott nyomok alapján? A főszereplő srácok nevei alapján a sorozatok elnevezéseit várjuk a válaszokban.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A mai főszereplőnk: Rush Finlay

2017. április 20., csütörtök

Blogturné #236: Laurelin Paige: Első érintés

Miért: Laureline Paige.

Tartalom: (AZ ​IGAZSÁG MEGSZÁLLOTTJA. A VÁGY RABJA.

Emily Wayborn csinos és sikeres szinkronszínész, aki kicsapongó múltját maga mögött hagyva kezd új életet. Vége azoknak az éveknek, amikor luxus eszkortlányként gazdag és perverz férfiak kívánságát leste. Ám amikor kétségbeesett üzenetet kap egykori barátnőjétől, egyre mélyebbre hatol a sötétségbe, amelyből egyszer már kiszabadult Lenyűgözött, elbűvölt, bárhová követtem volna, de Amber bajba került, és szüksége volt a segítségemre.

Emily elhatározza, hogy felkutatja eltűnt barátnőjét, a nyomok pedig Reeve Sallishez, a jóképű, ám veszedelmes szállodatulajdonoshoz vezetik, aki nőfaló, perverz, és alvilági módszereiről híres.
Lassan, apránként, kétség sem férhet hozzá, hogy Reeve lesz a végzetem.
Hogy megtalálja Ambert, Emily kénytelen felkínálni a testét, így próbálja kifürkészni a férfi titkait és a barátnője nyomára lelni. Ám ahogy egyre jobban belebonyolódik a viszonyba, ellenállhatatlan vonzalmat érez Reeve perverziói iránt, miközben sejti, hogy a vesztébe rohan
Laurelin Paige új sorozata még forróbb, érzékibb és veszedelmesebb, mint a világszerte sikerlistás Fixed- regények. (Insomnia)


Vélemény: Ezt a sztorit se épp egyszerű hova tenni. Elég furcsán, már-már in medias res módon indul, gyakorlatilag azzal, hogy Emily minden áron le akar feküdni a férfi főszereplőnkkel. Eleinte olybá tűnik, hogy ezt csak információszerzés okán akarja megtenni, majd megjelenik az Adonis, és kiderül, hogy ja bocs, mégsem. Én ezzel bevallom, nem igazán tudtam mit kezdeni. Már alapvetően Emily hozzáállásától is a falnak mentem, ugyanis engem eléggé zavart, hogy egy lényegében luxusprostituáltat teszünk meg pozitív példának (mint a Calendar Girl esetében), akiről igazából csak annyit tudunk, hogy platinaszőke, és dupla D-s melle van. Komolyan ez kell, hogy legyen a legmeghatározóbb egy női főhős esetén, egy elvileg krimisnek is szánt erotikus történetben? Kötve hiszem, de lehet, én vagyok rosszul huzalozva.
Noha a nő szinkronszínészként dolgozik, úton-útfélen mániákusan kihangsúlyozza, hogy ő milyen jól néz ki, és mennyire elalélnak tőle a férfiak. Ne már. De komolyan. Ne már. Számomra félig-meddig az mentette meg ezt a könyvet attól, hogy szívem szerint eltapossam a fenébe, hogy Reeve-ben találtam valamit, ami számomra amolyan újdonságféleként hatott a mostanság olvasott erotika-tengerben, ez pedig az, hogy nem adja meg magát a nőnek csak úgy. Elismeri annak testi adottságait (nyilván, hiszen pasiból van), de ennek ellenére, relatíve sokáig van tartása. Az az erotikus játszadozás, ami olykor leművel, nekem valamiért iszonyatosan bejött. Volt benne némi abszurditás, a szó jó értelmében, plusz azt látni, hogy valóban irányító jellem, és nem csak annak hazudja magát, na, ez számomra kész felüdülés volt. Ettől függetlenül, nem tudtam kikiáltani kedvenc karakteremnek, mert valami hiányzott belőle, de még nem igazán jöttem rá, hogy mi volt az. Szerintem ez majd a folytatásokból fog kiderülni, de az biztos, hogy erotikus téren ez a regény sokkal nagyot dobbantott, mint a Fixed. Voltak benne valóban feszült jelenetek, amiket át lehetett érezni, de sajnos Emily egysíkúsága és idegesítő, semmilyen jelleme nekem nagyon le tudta húzni az élményt.
Meglepő módon, Amber, Emily legjobb barátnője is komoly szerephez jut, annak ellenére, hogy ő nem jelenik meg tevékenyen a könyvben. Miatta kerül a lány kapcsolatba Reeve-vel, ez igaz, azonban, amit megtudunk róla, a visszaemlékezéseken keresztül, az még édeskevés. Ugyanakkor igaz, ő sem egy pozitív szereplő, mármint az értékrendje finoman szólva a nullával egyenértékű, neki nem okoz gondot, hogy a barátnőjét olyan kalandokba, munkákba rángassa bele, amiktől egy normális értékrenddel rendelkező embernek a szőr is felállna a hátán. Van itt minden, amit az ember el tud képzelni.
A befejezés is sokat emelt a regényen, mert számomra tudott váratlan, és izgalmas lenni. Végre egy olyan első könyv, aminek nem fogom totálisan feleslegesnek érezni a mit tudom én hány folytatását, mert nem csak a szex lesz a lényeg, hanem bizony-bizony a háttérben mozgó cselekmény is. Paige bizonyította nekem, hogy tud jobbat, mint a Fixedben, de könyörgöm, egy normálisabb főhősnőt is hozzon össze!!!!

Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): Emily
Pont: 10/7

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Horváth M. Zsanett
Kiadta: Insomnia Könyvek
Év: 2017
Oldalszám: 474
Sorozat: First Touch (#1)


Résztvevő blogok listája:

04.17 - Insane Life
04.19 - CBooks
04.21 - Kristina blogja

Nyereményjáték:

Laurelin Paige könyvei már a hazai szíveket is meghódították. Most egy kis nosztalgiára invitálunk titeket. Mennyire emlékeztek az eddigi kötetekre?
Minden állomáson találtok egy idézetet valamelyikből, nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyikből és beírni a könyv címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.


Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A mai idézet: – Nem akartam beleszeretni. Csak megtörtént.


David elmosolyodott, de nem nézett a szemembe.
– Így szokott ez lenni.

2017. április 17., hétfő

Blogturné #235 - Alexandra Bracken: Sötét hajnal

Miért: Sorozatzáró kötet.

Tartalom: Ruby és társai, akik túlélték a kormány támadását Los Angelesben, végre bizonyítékot szereztek arra, hogy mi okozhatta a járványt, amely rengeteg gyerek életét elvette, akikét pedig nem, különleges képességekre tettek szert. A harchoz azonban szembe kell nézniük fájdalmas múltjuk emlékeivel, és vigyázniuk kell, mert egy aprócska hiba is végzetes lehet.


Vélemény: Hát, újra itt vagyunk. Egy újabb YA-disztópia sorozat ért most véget a számomra, éppen ezért, úgy gondoltam, hogy most nem magát a Sötét hajnalt értékelném elsősorban, hanem az egész sorozatot egyben, mivel egy szerintem igen felemás kapcsolatom alakult ki vele, ami korábbi emlékeim szerint, eddig nem nagyon volt rám jellemző. Plusz, egy nagyon hosszú lezáró részről beszélünk a maga csekély 620 oldalával, de jelen esetben, szerintem ennek több értelme van. :)

Az igazság az, hogy nekem rendkívül nehezen csúszott le az első rész annak idején. Valahogy nem találtuk meg egymással a közös hangot, szerintem elképesztően lassan, mondhatni csigatempóban haladt előre, és ezzel inkább untatott, mint szórakoztatott. A világfelépítés sem tűnt még kidolgozottnak, inkább egy kaotikus maszlagnak, aminek se eleje, se vége... Szóval, értelemszerűen, nem lett a kedvencem. Karakterek terén se domborított valami nagyot, így nem csoda, hogy egy kicsit sem nőtt a szívemhez. 
A folytatás viszont, emlékszem, levett a lábamról. Sokkal lendületesebb, izgalmasabb, összefüggőbb, és egyszerűen érdekesebb volt. Végre tisztult az a köd, amit az előző rész rakott a fejemre, ráadásul a főszereplőinket is jobban megismerhettük, még azt is mondhatjuk, hogy egyesek komoly jellembeli változáson estek át. Nekem máig ez a kedvencem. Ezzel találtam meg leginkább a közös hangot, és éreztem úgy, hogy na. ez a disztópia végre nekem (is) szól. Persze, nem kell világmegváltást várni - mindenki tudja, hogy ez általában a lezárókötetben történik meg -, de hangulatában, cselekményében, és úgy általánosságában mindenben az toronymagasan vezet nálam. 
Aztán jött a harmadik rész. a Sötét hajnal. Ettől, igazság szerint, én már nem vártam sokat, mert nekem a második már kimaxolta a dolgokat, így mondhatni, kicsit kedvtelenül kezdtem neki az olvasásnak, de aztán, rövid időn belül, ennek is sikerült berántania, legalábbis egy kicsit. Azt is mondhatnám, hogy a történet lezárása olyan, mintha stílusát tekintve a korábbiak összegyúrásából állna. Elég lassan indul be - de 620 oldalról beszélünk, szóval ezt elnézem neki -, de aztán megjelenik benne a második rész lendülete is. A szereplőink végre teljesen kiforrottak, érthetővé válnak a motivációk, de azért vannak, akiknek esetén nagyon nem bántam volna, ha egy kicsit bővebbre engedi Bracken a magyarázatot (khm, Clancy, khm), de így sem volt rossz. 
Ruby az első rész untató, már-már idegesítő főhősnőjéből egy kompetens és szerethető karakterré lépett elő. Éljen! Ezt vártam, gyerekek. Ruby végre felnőtt, és ha kell, seggeket rúg, elég keményen. Ráadásul az írónő attól sem riadt vissza, hogy variáljon nem csak a főszereplője, de a többiek kapcsolati hálóján is. Számomra voltak benne kellemes meglepetések, mert nem volt kiszámítható. Ez az, ami nekem a korábbi disztópiákból hiányzott, hogy meg tudjon lepni. Bár, ennek az is lehet az oka, hogy nem imádom szentségszerűen ezt a szériát, éppen ezért sosem figyeltem oda különösebben a jelekre... Mert nekem a Sötét elmék sosem a romantikáról szólt. Lehet, hogy kellett volna, de nekem a háttérben zajló dolgok mindig is jobban lekötötték a figyelmemet. 
Összességében: a sorozat rajongóinak abszolút kötelező, remek kis könyv, és talán még azt is mondhatnánk, hogy megéri emiatt elolvasni az egészet, de készüljetek fel rá, hogy azért ehhez a sorozathoz nagyon masszív hangulat kell, és éppen ezért nem csúszik le akármikor csak úgy. 


Kedvenc karakter(ek): Liam, Ruby
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 620
Sorozat: The Darkest Minds (#3)


Résztvevő blogok listája:


04.16 CBooks
04.18 MFKata gondolatai
04.20 Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

Kedvenc főszereplőink visszatérnek!
Ezúttal a játék nagy egyszerű lesz: arra vagyunk kíváncsiak, mennyire emlékeztek, mit is mondtak a szereplők az első részben.
Minden állomáson találtok egy idézetet valamelyik szereplőtől. A feladatotok csupán annyi, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, kitől is származik az idézet.
Ha ügyesek vagytok, tiétek lehet a könyv három példányának egyike!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A mai idézet: “Nem tudom, mi történik, mi történt, de rád nézek… rád nézek, és nagyon szeretlek. Nem azért, amit mondtál vagy tettél, vagy egyáltalán. Rád nézek, és csak szeretlek, és ez megrémít engem. Megrémít, hogy mi mindent meg nem tennék érted.”

2017. április 14., péntek

Blogturné #234 - Colleen Hoover: Egy nap talán

Miért: Colleen Hoover.


Tartalom: A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább.
Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra.
Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába. (Könyvmolyképző)


Vélemény:  Mivel nem ez az első könyv Colleen Hoovertől, amit a kezembe vettem, most már talán bizton kijelenthetem, hogy ez a nő kifejezetten zseniális ötletekkel tud előállni, ha akar. Márpedig, az Egy nap talán alapötlete remek. Egy siket zenészt megtenni férfi főszereplőnek - de ha fordított esetben mondjuk Sidney lett volna siket, ez akkor is ugyanolyan mély hatást gyakorolt volna rám -, szerintem pazar agyszülemény volt a részéről. Ugyanis Ridge egy egészen különleges karakter lett ezáltal, aki beköltözött az én kis szívembe még néhány "bookboyfriend" mellé. Úgy tud mondani rengeteg mindent, hogy valójában nem mond egyetlen szót sem. Mivel írásban kommunikál a környezete jelentős részével, így azok a sorok, amik az ő érzelmeit festik le, sokkal átgondoltabbak, részletesebbek, nem annyira kapkodósak, mint amilyen az tud lenni, amikor élőszóban beszélsz valakivel, és olykor akaratlanul is kimondasz olyan dolgokat is, amiket addig nem terveztél, csak valahogy az agyad előrébb járt, mint a szád, és ezért valahogy kicsúszott. Biztos sokatokkal fordult már elő ilyesmi, akárcsak velem. 
De nem csak ettől lett izgalmas számomra ez a regény, hanem azért is, mert egy olyan helyzetet mutat be, amihez hasonlóba szerintem mindenki keveredett már élete során legalább egyszer. Sidney-nek ugyanis nem az lesz a legnagyobb problémája, hogy Ridge nem hall, hanem az, hogy egy olyan fiúhoz kezd egyre közelebb és közelebb kerülni érzelmileg, akinek, sajnos, vagy nem sajnos, de barátnője van. Ez mondhatni eléggé patthelyzet a főszereplőink számára, és Hoover remekül át tudja adni, hogy ez milyen hülye érzés tud lenni az ember számára, hiszen voltaképpen olyasmi miatt van bűntudata, amiről nem tehet, hiszen az érzelmeknek nem nagyon lehet parancsolni. Meg lehet próbálni, de azért mind tudjuk, hogy az esetek túlnyomó többségében akkor is a szív dönt az agy felett, ha úgy érezzük, ennek csak rossz vége lehet. 
Rendkívül megindító az egész sztori, bár bevallom, szerintem az eleje nagyon döcögősen indul, kell egy jó húsz, harminc oldal, mire kezd beindulni a dolog, és képes beszippantani. Velem ez Warren felbukkanásakor történt meg egyébként, akiről most szerintem kár lenne hosszabban értekezni, hiszen a folytatásban ő és Bridgette játsszák majd a főszerepet, és kettejükre majd a Maybe Not kapcsán úgyis bővebben kitérek majd. Egyelőre legyen elég annyi, hogy két ennyire össze nem illő embert régen nem láttam. 
Nyilván nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, hogy szerepet kap Ridge barátnője, Maggie is. Bár valamilyen szinten ő is hallássérült, nem ez az, ami miatt összejöttek, sőt. Kezdetben nem tartottam egy fú, de kiemelkedő karakternek - főleg, amikor egy ponton át is értékelődik az egész leányzó -, egészen a történet legvégéig, amikoris megmutatta, mennyire önálló, és felnőtt tud lenni, ellentétben mondjuk a férfi főszereplőnkkel, aki nagyon kedves, nagyon édes, meg minden, amit akartok, de valahol, a lelke mélyén, mégis inkább egy nagyra nőtt gyerek, aki Supermannek képzelni magát. 

Összességében nagyon kedves, édes történetről beszélünk, ami azonban nem nélkülözi a drámát sem. Sőt, képes meglepő is lenni helyenként, ugyanis közelről sem olyan egyértelmű a történet alakulása, mint azt elsőre gondolnánk. Azt hiszem, sokakból kicsal majd néhány könnycseppet is, de úgy hiszem, hogy ezt Colleen Hoovertől már megszokhattuk. Csak ajánlani tudom. :) 

Kedvenc karakter(ek): Ridge
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Barthó Eszter
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 392
Sorozat: Maybe (#1)



Résztvevő blogok listája:


04/14 CBooks
04/15 Dreamworld
04/16 Sorok Között
04/17 Kristina blogja

Nyereményjáték:


Játékunk során a zenéé és a jelnyelvé lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy képet, rajta egy dal címével és annak előadójával, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megfejteni őket, és a helyes megoldást beírni a rafflecopter megfelelő sorába (pl.: Avril Lavigne: Bad Girl). Ha segítségre lenne szükségetek, a www.blogturneklub.com oldalon találtok egy daktil abc-t.


Ahhoz viszont, hogy tiétek legyen a kiadó által felajánlott három nyereménypéldány egyike, mind a nyolc állomást teljesítenetek kell!