2013. március 23., szombat

Nosztalgia #2 - Beth Fantaskey: Jekel Loves Hyde

Miért: Elkapott a késztetés, hogy újraolvassam.

Tartalom: A jólnevelt, szabálykövető Jill Jekel-nek a lelkére kötötték, hogy még véletlenül se nyúljon hozzá az apja titkos kísérleteit rejtő dobozhoz. Ám, amikor ő és az iskola magányos farkasa, Tristen Hyde összefognak, hogy megnyerjenek egy versenyt, a lány kénytelen ráébredni, hogy a szabályokat néha igenis meg kell szegni. Főleg, ha az élete múlik rajta.

Vélemény: Furcsa módon, éppen azt szeretem a legjobban ebben a történetben, hogy igazán borongós, sötét hangulata van. Kimondottan jól illik egy esős délutánhoz. Be kell vallanom, hogy ugyan az eredeti történethez még nem volt szerencsém - de ezek után egyszer biztosan elolvasom -, mégis, van egy olyan tippem, hogy Fantaskey-nek sikerült megragadnia egy kísértetiesen hasonló, vagy éppen ugyanolyan légkört, és ezt megvalósítani a saját regényében.Szinte minden mondatában - főleg, amikor Tristen szemszögéből ír - ott bujkál a dráma. Régen nem éreztem már ilyet olvasás közben, de valójában folyamatosan aggódtam mindkettejükért- Hiába olvastam már korábban, most újra le tudott kötni, mintha első ízben vettem volna a kezembe.
Az alaptörténet nem túl bonyolult: adott a megtört lelkületű, visszahúzódó lány, Jill Jekel, és a magányos farkas Tristen Hyde. Eddig minden olyan, mint egy átlagos YA esetében, azt leszámítva, hogy már korábbról is ismerik egymást, nem a regény kezdetekor találkoznak először. Amióta egy iskolába járnak, elég sokan viccelődtek a vezetékneveiken... De az nagy valószínűséggel egyik diáknak sem fordult meg a fejében, hogy a több, mint száz éves regény karakterei nem is annyira a képzelet szüleményei.
Senkinek, kivéve magát Tristent, aki évek óta abban a tudatban él, hogy a Hyde család férfitagjai egytől-egyig szörnyszülöttek, akár csak a regényben szereplő Mr. Hyde. Időről-időre erőszakosan viselkedik, ám ezekre az alkalmakra igazából nem nagyon emlékszik. Egyre valóságosabb rémálmok gyötrik, amelyek kulcsfigurája egy lány... Egy lány, akit mindenféleképpen meg akar ölni. Ez persze egy tucatötletnek tűnhet, ám Fantaskey nem írja le olyan konkrétan a leendő áldozatot, mint hinnénk. Viszonylag hosszúra húzza azt a periódust, amikor két karakter között őrlődünk. Vajon őt szeretné holtan látni, vagy inkább a másik lányt?
Az apja - képzett pszichiáter lévén - ugyan próbálja meggyőzni arról, hogy mindössze a képzelete játszik vele, ám Tristen igen gyanakvó vele szemben, hiszen az édesanyja évekkel korábban eltűnt, s a fiú a mai napig úgy hiszi, a férfinak is köze lehet hozzá. Zárójeles megjegyzés: utáltam Mr. Hyde-ot. Szülő létére, néha úgy viselkedett a saját fiával, mintha az csak egy idegen lenne, egy kezelésre váró páciens, semmi több. Emellett, mániákusan próbálja ráerőltetni az akaratát Tristen-re.
Ebben a kilátástalan helyzetben kéri Jill segítségét, akivel végül összefognak, hogy újraalkossák Jekyll formuláját, amely képes Tristent megszabadítani a vélt, vagy valós szenvedéseitől. És ezzel már vázoltam is a történet gerincét.
Ami igazán tetszett benne, az a romantika volt, ugyanis, meglepő módon, ezt egyáltalán nem viszi túlzásba, ami legyünk őszinték, a női írók esetében kifejezetten ritka jelenségnek számít. Kevés olyat tudok felidézni így hirtelen, aki nem önti nyakon a történetét egy jó nagy adag rózsaszín cukormázzal, hanem inkább megmarad a realitásoknál. Szerencsére, Fantaskey-nek ez nem okoz gondot, egy pontot leszámítva.
A karakterek is jól felépítettek, szerethetőek is, a maguk módján - esküszöm, még egyik-másik negatív szereplőt is meg lehetett kedvelni -. Mégis, azért ennek a történetnek is van egy hibája: a vége. Akad egy pont a történetben, ahol számomra valahogy megtört az addigi varázs, és olyan érzés kerített hatalmába, mintha egy hirtelenjében összecsapott dolgot olvasnék. A végkifejletet pedig, a történet egészéhez mérve, túl rózsaszínnek éreztem.
De mindettől függetlenül, az egyik kedvenc regényem marad.  

Kedvenc karakter(ek): Tristen, Jill, Darcy
Gyűlölt karakter(ek): Todd, Mr. Hyde, Becca
Pont: 9/10

Alapok: 

Nyelv: angol
Kiadta: Harcourt Children's Books
Év: 2010
Oldalszám: 282
Sorozat: -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése