2015. augusztus 18., kedd

Blogturné #81 - Julie Anne Peters: Mire ezt olvasod, én már nem leszek

Miért: Valami igazán érvágósat akartam olvasni.

Tartalom: Daelyn az iskolai kegyetlenkedések céltáblája, tele van lelki sérülésekkel, komplexusokkal. Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet miatt nem tud beszélni, a némaság magánya veszi körül. Szeretne elmenekülni az iskolától, a szüleitől, az életétől… Korábbi öngyilkossági kísérletei kudarcot vallottak, de miután rátalál egy honlapra, amely öngyilkosságot tervezők számára készült, már tudja: ezúttal sikerrel jár majd. 23 napja marad, hogy esetleg változtasson a döntésén. És rögtön az első napon találkozik valakivel: egy különös fiúval, aki barátkozni szeretne vele, aki segíteni akar rajta. Megkezdődik a visszaszámlálás. (Móra)

Vélemény: Érvágást akartam, hát, megkaptam. Ezt ne úgy értsétek, hogy annyira rossz volt a könyv, hogy pánikszerűen kerestem volna a borotvát, vagy ilyesmi, hanem annyira mély benyomást tett rám az egész történet, hogy a végén már-már én is öngyilkos akartam lenni. Apropó, öngyilkosság: 16 év alatt senkinek sem ajánlom ezt a könyvet! Mivel az egész regény arról szól, hogy egy lány tudatosan készül az öngyilkosságra, értelemszerűen rengeteg utalás van arra, miként érdemes - vagy, inkább lehetséges, mondjuk így - az ilyesmit véghezvinni, így aztán senkinek sem hiányzik, hogy egy fiatalabb olvasó innen ötleteket merítsen, ha épp maga alá temetné a depresszió... Ostobaságnak tűnhet, de sajnos megtörténhet, nem ez lenne az első alkalom a világtörténelemben.
Nem tudom, ismeritek-e Goethe: Az ifjú Werther szenvedései című regényét, de amikor megjelent, akkora hatást gyakorolt az olvasókra, hogy az nem csak egy, az öltözködés terén tapasztalt divathullámot indított el a német nyelvterületeken, hanem egy valódi öngyilkosság-hullámot is. Ennek az az oka, hogy a könyv végső üzenete ez lenne: ha a választottad nem szeret viszont, inkább öld meg magad. Mondanom sem kell, hogy ennél rosszabb mondanivalót keresve sem találhatnánk. 
Valami hasonló történhet azzal is, aki elmerül Daelyn történetében, ugyanis itt az E/1-es formula, valamint az, hogy látjuk visszafelé pörögni a napokat, igencsak rányomja a bélyegét az ember hangulatára, s éppen ezért maximálisan be tudja rántani az olvasót. Jay Asher: Tizenhárom okom volt című könyvénél nincs ilyen problémája az embernek, hiszen mi már csak végighallgatjuk az öngyilkosságra készülő lány vallomását, hogy mi vezetett el a tettéig... Itt azonban valósággal át is éljük. 
Daelyn motivációja elsősorban az úgynevezett bullying-ban rejlik, amit egy szóval nem is tudnék nektek lefordítani, de szerintem az iskolai bántalmazás fogalma fedi le a legjobban, hogy mit is jelent ez a szó. Sokunknak lehetett része ilyesmiben, de szerintem csak keveseknek fordult meg valaha is a fejében, hogy amiatt, hogy a társai csúfolják, öngyilkos akarjon lenni. A szerkesztők azonban gondoltak erre is: a könyv végén található néhány segítő telefonszám, és webcím, ami adott esetben segítséget kínál azoknak, akiknek ilyesmi eszébe jut, és szerintem ez egy remek gondolat. Butaságnak tűnhet, de szerintem kifejezetten hasznos lehet, látva, milyen generációk nőnek fel mostanában... 
Szóval: nagyon komoly, nehéz olvasmányról van szó, ami lehúz magával a francba, és nem csak azt mutatja meg, milyen kegyetlenek tudnak lenni egymással az emberek, de azt is, hogy milyen gyengék tudunk lenni mi magunk is, ha pár rossz szót ennyire a lelkünkre tudunk venni. Olyannyira, hogy adott esetben észre sem akarjuk venni, ha valaki segítő kezet akar nyújtani felénk.
A történet vége számomra nagyon elgondolkodtató volt, ugyanis nincs valódi vége. Nem tudjuk meg, pontosan mi történik Daelynnel az utolsó pillanatban, így ahányan vagyunk, annyian értelmezhetjük az utolsó oldalakat. Meg meri tenni? Vagy nem? Erről szerintem sokáig el lehetne diskurálni. De, akár arról is, hogy vajon megérthető-e az egyes emberek motivációja egy ilyen helyzetben, avagy sem. 

Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította: M. Szabó Csilla
Kiadta: Móra Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 248
Sorozat: -

http://3.bp.blogspot.com/-PYZ0aJ1vPBg/VdJS8V6Q1sI/AAAAAAAAIXM/eigzDllVW3A/s1600/amikoreztolvasodbanner3.png

Résztvevő blogok listája:

Nyereményjáték: 

Mostani játékunk középpontjában nem is állhatna más, mint az öngyilkosság igen komoly témája, mely számtalan írót megihletett már.
Minden blogon találtok egy rövid leírást, melynek segítségével ki kell találnotok, melyik könyves karakterre gondoltunk, s ha ez megvan, akkor beírni a nevét (egyetlen kivétellel kereszt- és vezetéknév is kell!) a rafflecopter megfelelő sorába.
Továbbá láthattok egy keresztrejtvényt is, melyet gondosan töltögetve egy fontos üzenetet kaptok a pirossal jelölt fősorban, amit a turné befejeztével szintén be kell írnotok a rafflecopter doboz erre kijelölt sorába.
Tehát hat darab karakternek a nevét, valamint a rejtvény főmegfejtését várjuk tőletek. Jutalmatok pedig ezúttal sem marad el, ugyanis a kiadó jóvoltából megnyerhetitek a regény három példányának egyikét.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.


Az én karakterem leírása: A tizenhét éves lány egy fehér szobában ébred, ahol nincs más, csak egy asztal, tollak és papír. Mindeközben pedig fogalma sincs, hogy került oda. Mindössze annyira emlékszik, hogy véget akart vetni életének, amikor megpillantott egy fiút a játszótéren.

2 megjegyzés:

  1. Nem olvastam még a könyvet, de elég érdekesen írsz az öngyilkosságról, ami komoly téma és tiszteletet érdemelne. "hogy a végén már-már én is öngyilkos akartam lenni. " "Érvágást akartam, hát, megkaptam." - Ezek jóindulatú viccnek nem nevezhetőek, viszont ízléstelennek annál inkább.

    "Apropó, öngyilkosság: 16 év alatt senkinek sem ajánlom ezt a könyvet!" - Ezt esetleg megérteném, ha olyan darabolós gyilkosos könyv lenne, hogy felfordul az ember gyomra, vagy túlzottan szexuális, de remélem, csak viccelsz, mert pont azt az érvet hozod fel, amit a túlbuzgó szülők Amerikában és itt is, akik minden könyvet (A Szürke ötven árnyalatát és egyéb szerelmes regényeket is) be akarnak tiltani. Mert mi van, ha valaki innen vesz ötletet. Aki öngyilkos akar lenni, aki ezt forgatja a fejében, annak nem egy könyv fog ötletet adni, ott az internet is rá, (nem mondom, az elől sem kell elzárni az embereket). Azt sugallod, hogy egy könyvtől valaki öngyilkos lehet...

    "Butaságnak tűnhet, de szerintem kifejezetten hasznos lehet, látva, milyen generációk nőnek fel mostanában... " - Nem nagyon változnak az emberek, csak nem látjuk a saját generációnk hibáit, mi is ilyenek voltunk "kicsiben." Régen is volt öngyilkosság zaklatás és az ezt okozott depresszió miatt, főleg tinikorban, mikor a hormonok bezavarnak az agy működésébe, nem csak most.

    " de azt is, hogy milyen gyengék tudunk lenni mi magunk is," - A depresszió és az öngyilkosság nem gyengeség, köszi a negatív sztereotípia erősítéséért. Az ilyen könyvek, mint ez is, arról szólnának, hogy empátiát érezzenek az emberek egy olyan dologban szenvedőkért, ami számukra idegen. (Persze, lehet rosszul megírt ez a könyv, de te nem ezt mondod.)

    "Meg meri tenni? Vagy nem? " - Most számodra akkor pozitív az öngyilkosság? Egy jó buli? Mert a merni szó ezt tükrözi... Most bátorság kell hozzá? Vagy gyengeség?

    "vajon megérthető-e az egyes emberek motivációja egy ilyen helyzetben, avagy sem." - Inkább, hogy van-e annyi empátia az emberben, hogy elgondolkozzon a másik helyzetén.

    VálaszTörlés
  2. Osztom az előző hozzászólót. Bár még nem olvastam a könyvet, ez a poszt kiakasztott az emberi butaságtól. Ne haragudj, de ilyet leírni, hogy 16 éven aluliaknak nem ajánlod, mert hátha innen vesznek ötletet az öngyilkossághoz... tudod, mire hasonlít? Mint amikor a bigott szülő azt mondja, ne is beszéljünk a szexről, hátha emiatt fog szexelni a gyerekem. :/

    VálaszTörlés