2016. november 14., hétfő

Blogturné #203 - Tammara Webber: Édesem

Miért: Imádtam az Egyszeregyet.

Tartalom: A fiú a lánynak élete nagy szerelme, de nem tud róla.

A lány egyetlen pillanatnyi önfeláldozás a fiú egész életen át a fennmaradásért vívott harcában.



Az alapdiploma és az orvosi egyetem közötti nyárra hazatérő Pearl Torres Frank két dolgot tud: Boyce Wynn megtestesíti mindazt, amitől menekülnie kellene, és mindazt, amihez hanyatt-homlok rohanna. Lázadó és harsány. Nem zavartatja magát a közvéleménytől. Szenvedélyes. Erős. Veszedelmes.

És van még egy tulajdonsága, amit Pearlön kívül mindenki előtt titkol:
Édes.

A fiú tombolt és sebeket szerzett, de kitartott.
A lány mindig szót fogadott, de most nem találja a helyét. (Könyvmolyképző)


Vélemény: Mivel elég régen volt szerencsém az Easy-hez, nem támasztottam magas elvárásokat ezzel a könyvvel kapcsolatban, hiszen nem is nagyon emlékeztem Boyce-ra és Pearl-re. Mégis, azt kell mondanom, én kicsit csalódtam ebben a könyvben, és ez leginkább annak köszönhető, hogy közel sem volt olyan átütő erejű, mint Lucasék története... Bár talán ez volt a kisebbik gondom, a nagyobbik inkább a történet szerkesztésében mutatkozott meg. 
A cselekmény ide-oda ugrál a múlt és a jelen között, csakhogy abban a verzióban, amit én olvastam, ezt nem jelezte igazából semmi - dőlt betű, vagy ilyesmi -, így pedig egy kicsit össze-vissza kanyarodtak a dolgok. Egyszer a jelenben épp Pearl agonizál azon, hogy mivel egy olyan döntést hozott, ami nem felel meg az anyjának - na erre majd később még muszáj visstatérnem -, majd hopsz, két mondattal arrébb már arra emlékszik épp vissza, hogy hogyan is ismerkedett meg Boyce-szal, vagy milyen kapcsolatuk volt gyerekkorukban. Lehet, én leszek az egyedüli, de engem ez az ugrálás egészen egyszerűen idegesített, egyik történetszálba se tudtam igazán belehelyezkedni, mert mire felvettem volna a ritmusát, bumm, már megint a másik idősíkon mozogtunk. Félreértés ne essék, vannak olyan sztorik, ahol ez baromi jól működik, de Webber-nek most valahogy nem sikerül ezt igazán jól kiviteleznie. 
Boyce szála számtalanszor utal vissza Lucas-ra, ami egyébként szerintem egész jó volt, bár bevallom, az, hogy Landonként hivatkozik rá, eleinte kicsit megzavart, hiszen nekem Lucas mindig is Lucas marad, hiába Landon a becsületes neve. Az ő esetében én Melody-t, Pearl legjobb barátnőjét emelném ki, akinek azért volt némi köze a fiúhoz, de szerintem ez a rész egyáltalán nem lett túltolva, szerencsére, hiszen egy annyira kis szegletét egészíti ki az Easy főszereplőjéről kialakult képnek, hogy csak na. Igazság szerint, nekem nem osztott, nem szorzott, ha ez így, ebben a formában nincsen benne, az se jelentett volna semmit. Inkább csak amolyan plusz helykitöltés volt. 
Na, de akkor térjünk vissza Pearl anyjára. A főszereplőnk egy amolyan igazi jókislány, aki mindig mindenkinek mániákusan meg akart felelni már egészen kicsi korától kezdve. Mégis, amikor lehetőséget kap rá, hogy az anyai nyomás ellenére ne az orvosira menjen, hanem elkezdje a tengerbiológusi doktorit, végre észbe kap, és él vele. Na, de hogy reagál erre a kedves mama? Nemes egyszerűséggel kitagadja a lányát. Miért??? Egy szülőnek nem az lenne a feladata, hogy támogassa az egy szem gyermekét, nem számít, hogy az milyen célt tűzött ki maga elé? Ahelyett, hogy örülne a lánya sikerének, Mrs. Frank folyamatosan hisztériázik. Azt hiszi, Pearl eldobta magától élete nagy lehetőségét, csak azért, mert nem úgy cselekszik, ahogyan azt a drága mama elvárná tőle. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de számomra ez eléggé visszataszító viselkedés volt az anya részéről. 
Boyce ezzel szemben épp az ellenkezőjét kapta a kedves papájától - akitől szerencsére a könyv legelején búcsút veszünk, hogy aztán csak visszaemlékezésekben lássuk viszont -, akit meg egy kicsit sem érdekelt, mit művel a gyereke, vagy mit nem, egyedül az alkohol és az erőszak oltárán volt hajlandó áldozni. Ezzel kapcsolatban vannak igencsak szívszorító pontjai a könyvnek, de a cselekménynek nem foglalja el nagy részét, hiszen az inkább arra koncentrál, ahogy Boyce és Pearl egykori se-veled-se-nélküled, elég furcsa barátsága, újult erőre kap. 
A romantikus szál annyiban szerintem elüt a megszokotttól, hogy a karaktereknek már van egy közös múltja, tehát nem egy felépülő dologról van most szó, hanem valaminek az újrafelelevenítéséről, amiért persze főleg a fiúnak kell tennie, hiszen Pearl elég sokat vívódik azzal kapcsolatban, hogy szabad-e ezt neki, vagy sem. 
Az biztos, hogy nem ez Webber legjobb könyve, de azért egyszeri elolvasásra merem javasolni, feltéve, ha fel tudjátok venni a könyv hektikus ritmusát, amit nekem sajnos nem mindig sikerült. 


Kedvenc karakter(ek): Boyce
Gyűlölt karakter(ek): Pearl anyja
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Komáromy Rudolf
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 392
Sorozat: Contours of the Hearth (#3)


Résztvevő blogok listája:

11.12. - Angelika blogja
11.13. - Kristina blogja
11.14. - CBooks
11.15. - Insane Life
11.16. - Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

Számos Boyce-hoz hasonló rosszfiút szelídített már meg egy-egy jókislány a regények lapjain. Vajon ti mennyire ismeritek ezeket a történeteket? Most kiderül! A blogturné valamennyi állomásán három nevet olvashattok a közreadott feladványokban: a szerző, valamint a főszereplők keresztneveit. A feladat ezek alapján a regények magyar címeit kitalálni.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése