Blogturné #59 - Stephanie Laurens: Breckenbridge vikomt, a megmentő

Miért: Történelmi romantikus.

Tartalom: Tisztelettel meghívunk mindenkit Heather Cynster menyegzőjére, de előtte még elrabolják, veszélybe kerül és Breckenridge vikomt vakmerő módon megmenti.

Heather Cynster elhatározta, hogy a londoni báltermekben felkutatja saját hősét, aki képes őt annyira levenni a lábáról, hogy feleségül menjen hozzá, ezért kilép a biztonságos világából, és bátran elmegy egy estélyre. 

De az ígéretes férjvadászatot megzavarja a közbelépő Breckenridge vikomt, aki menteni szeretné a lányt a botránytól, és emiatt még nagyobb veszélybe sodródik, amikor egy titokzatos úr elraboltatja Londonból. Az elszánt Breckenbridge pedig bebizonyíthatja Heathernek, hogy ő az igazi hőse, akit annyira keresett. (GABO)

Vélemény: Ezért a megjegyzésemért lehet, hogy többen tüzes vassal fogtok üldözni, de ez a könyv nem történelmi romantikus, valójában. Romantikus igen, de nem történelmi. Hogy miért mondom ezt? Attól, hogy egy történet az 1800-as évek közepe táján játszódik, még nem érdemli ki automatikusan a fentebbi jelzőt, énszerintem, hiszen semmilyen komolyabb utalás nincs valójában az adott korra. A ruházat, a hintók, s ehhez hasonlók valójában ötven-száz évvel korábban, s később is megtalálhatóak voltak az arisztokrácia kelléktárában.Ráadásul, nézzünk szembe a tényekkel: ebben az időszakban kizárt, hogy egy nő garde dame nélkül elhagyhatná az otthonát, főleg nem egy bál kedvéért, így a történet kultúr-és művelődéstörténeti szempontból több sebből vérzik már kezdettől fogva, mint ahány oldalas. Természetesen, tisztában vagyok vele, hogy én vagyok az egyetlen, aki az efféle dolgokon hajlamos fennakadni, de mivel történelem szakot végzek, ez talán mégsem annyira meglepő. Így aztán nézzük meg inkább azt, hogy hogyan működik a történet, mint romantikus regény.
Ha eltekintünk az egész szituáció valószerűtlenségétől, akkor remekül, tényleg. Tetszett - bár sajnos alighanem ez az egyetlen hiteles mozzanat az egész könyvben -, hogy a két főszereplőnk között tíz éves korkülönbség van, ami mai szemmel már viszonylag soknak tűnhet, ám akkoriban teljesen normálisnak számított. Breckenbridge és Heather kapcsolata természetesen a kémiára épül, hiszen ezen kívül aligha szerethetnek mást egymásban, ugyanis a lány túlságosan is forrófejűre sikerült. Egy olyan korban, amikor a nőknek - most csúnya kifejezéssel élve - kuss volt a nevük, úgy tenni, mintha ő aztán igazán eldönthetné, mit akar kezdeni a sorsával, egyszerűen elképzelhetetlen s lehetetlen. Ráadásul olyan értelmetlen és idióta hisztiket képes lenyomni emiatt, hogy az valami félelmetes. Én Breckenbridge helyében több pofont is lekevertem volna a lánynak a történet folyamán, de ettől függetlenül nem tudom azt mondani, hogy ne szerettem volna őket. Volt bennük valami megmagyarázhatatlan báj, ami miatt úgy éreztem, mégis jó párost alkotnak.
Ugyanakkor, a fülszöveg izgalmassága ellenére ne egy gyors és pörgős történetre számítsatok, ugyanis a történet kilencven százalékában emberek utaznak ide-oda és néha megállnak beszélgetni. S bármilyen furcsa, ez az egyhangúság egy érdekes cselekményt eredményez, ugyanis sok esetben a párbeszédekből tudjuk csak összeilleszteni az egyes darabkákat, mivel az írónő egyáltalán nem fogja kezünket olvasás közben, ő csak átadja a szereplőink gondolatait, s érzéseit, minden másra meg ott a szemünk (és/vagy a Mastercard). Régen olvastam már ilyen stílusban íródott könyvet, s nekem ez kifejezetten tetszett benne, hiszen a megoldás nem volt odavetve az orrom elé, hanem olykor igenis gondolkodnom kellett, ha rá akartam jönni a dolgok mikéntjére.
Mivel egy igencsak hosszadalmas sorozat nem is tudom hányadik részéről beszélünk, nem tudnám nektek megmondani, hogy vajon hogyan illeszkedik bele a regényfolyam sorába, de az biztos, hogy minden hibája ellenére képes levenni az embert a lábáról. Nem feltétlen többször olvasós könyv, de egyszer biztosan remekül el lehet rajta szórakozni, ha az ember szeretne elszakadni a mai, rohanó világtól.

Kedvenc karakter(ek): Breckenbridge
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 9/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: GABO Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 496
Sorozat: Cynster-Trilogy (#1)

Résztvevő blogok listája:

05/20 Angelika blogja - Kedvenc jelenet
05/22 MFKata gondolatai - Ékkövek
05/24 Deszy könyvajánlója - Gretna Green
05/26 Dreamworld - Borítók
05/28 CBooks

Nyereményjáték:

Heather és Breckenridge kalandos útjuk során számos kisebb - nagyobb skót településen

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyerteseknek 72 órán belül válaszolniuk kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

megfordultak. Játékunkban arra kérünk titeket, hogy a közreadott képek alapján nyomozzátok ki a helységek neveit.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #58 - Cathy Cassidy: Cseresznyés ábránd

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Bevezető:  A Kolibri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Cathy Cassidy: Cseresznyés ábrándok című regénye, a Csajok és csokik sorozat első része. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Cherry Costello édes és szórakoztató történetét.

2015. május 19-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Tartalom:

Öt lány, öt nézőpont, öt könyv.

Cherry története, a Cseresznyés ábránd az első.

Cherry Costello élete hamarosan örökre megváltozik.

Somersetbe költözik az apukájával, ahol egy új anyuka és egy csomó vadiúj testvér vár rá.

Rögtön az első napon megismeri Shay Fletchert, aki annyira szívdöglesztő, hogy az már közveszélyes. Csakhogy Shay foglalt: Cherry új mostohatestvérével, Honey-val jár.

Cherry pontosan tudja, milyen kockázatos Shayjel barátkoznia hiszen ezzel mindent tönkretehet. Csakhogy ez még nem jelenti azt, hogy távol is tudja tartani magát tőle

Csajok és csokik. Egy könyvsorozat, melyben minden testvérnek megvan a maga története Neked melyik lány lesz a kedvenced?

Talán a Cseresznyés ábránd főhőse, Cherry? Az a lány, akinek tejeskávé színű a bőre, sötétbarna szeme pedig mandulavágású. Akinek élénk a képzelete, szórakoztató a társaságában lenni, és aki mindig kiáll magáért. (Kolibri)

Vélemény: Emlékeztek még a régi, tizenéves kislányoknak szóló, Jaqueline Wilson könyvekre? (Kettős játszma, Micsoda anya, stb). Én elmondhatom magamról, hogy részint ezekkel a könyvekkel együtt nőttem fel, s éppen ezért, még, ha ma már nem is veszem őket a kezembe, nagyon sokat jelentenek nekem, hiszen meghatározták a gyerekkoromat. Cathy Cassidy Cseresznyés ábrándja pontosan ugyanazt a retro hangulatot hozza vissza. Éppen ezért, én nem is a YA-olvasó közönségnek ajánlanám elsősorban ezt a könyvet - bár, ha valaki szereti a habkönnyű limonádékat, bátran leemelheti a könyvesbolt polcáról -, hanem sokkal inkább a 9-13 éves korosztálynak, akik biztosan bele tudják majd élni Cherry helyzetébe.

Cherry egy félvér kislány, aki korán elveszítette japán származású édesanyját, s a papája most újra megtalálta a szerelmet, így összeszedik a sátorfájukat, s Anglia túlsó végébe költöznek. Mondhatnánk azt is, hogy az egész történet arra van kihegyezve, miként is próbál meg a lány beilleszkedni az új családjába, mellyel négy új lánytestvért is kapott, de ennél sokkal többről van szó. Én inkább úgy fogalmaznám meg, hogy Cherry most próbálja meg igazán feldolgozni az édesanyja korai elvesztését, mivel a nőről alapvetően nem sok emléke van, s ezért különböző történetekkel szórakoztatja magát vele kapcsolatban. Ez elsőre számunkra is úgy tűnhet, hogy nem több puszta vetítésnél, de amint belátunk a lány gondolaiba, megértjük, miért választotta az álomvilágot a valóság komorsága helyett.

Noha az új család alapvetően aranyos, azért itt is vannak problémák, mint például a földkeregség legönzőbb lánya, Honey. Tudom, hogy elváltak a szülei, mennyire szörnyű, meg minden, de az mennyire gáz már, hogy ő az egyetlen, aki nem képes felfogni, hogy vége van, s az apjának valójában nem más, mint egy púp a hátán? Az ebből akadó frusztrációját pedig a pasiján, Shay-en vezeti le, aki szerintem alapvetően egy elég sablonos karakter. Nem rossz, de nem is esel tőle hasra, annál is inkább, mert összességében, azért a tény, hogy menet közben kikezd Cherry-vel, elég rossz fényben tünteti fel a történet elején, míg rá nem jössz, hogy Honey önzéshullámai mellett pokoli az élet, s már mindjárt nem sajnálod tőle, hogy az új lánnyal próbál vigasztalódni. Az üzenet ugyan nem a legjobb, de összességében nem elviselhetetlen. 

Azt azért vegyük észre, hogy a szereplőink rendkívül sarkítottak. Mindenki vagy nagyon jó, vagy igazi földi boszorkány, attól függően, hogy az írónő milyen szerepet szán neki a történetben. Ebből is érezhetjük, hogy a kötet inkább a fiatalabb lányoknak és kislányoknak szól, akik ebből értenek inkább, s nincs szükségük az árnyaltabb, összetettebb jellemekre ahhoz, hogy szórakoztatónak találjanak egy olvasmányt. S ezzel nincs is semmi probléma, de ha valaki komplexebb élményre vágyik, keressen inkább valami mást. 

A cselekmény egyszerű, de aranyos, egyszeri kikpacsolódásra, vagy nosztalgiára tökéletes, Cassidy egy szerethető stílusban írta meg a könyvet ami könnyen rabul ejtheti az olvasókat.

Kedvenc karakter(ek): Cherry
Gyűlölt karakter(ek): Honey
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Angyalosy Eszter
Kiadta: Kolibri Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 368
Sorozat: Chocolate Box Girls (#1)

Résztvevő blogok listája:

05/19 Zakkant olvas
05/22 Deszy könyvajánlója
05/24 MFKata gondolatai
05/27 CBooks
05/30 Dreamworld
06/02 Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték: 

Mostani játékunk során a csokié lesz a főszerep. 

Minden állomáson találtok egy csokoládés idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik könyvből származik az aktuális bölcs gondolat. Ha ez megvan, akkor a könyv és az író nevét nevét írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe, hogy esélyetek nyíljon megnyerni a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egyikét.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A mai idézet: “Csokoládéval sokkal kifejezőbben lehet bocsánatot kérni, mint szavakkal.”

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #57 - John Green - David Levithan: Will & Will

Miért: Imádtam angolul.

Bevezető:  Mi történik, ha két bestseller szerző összefog? Nos, eláruljuk: a Will & Will történik, és persze garantálható a siker. John Green és David Levithan két Will bőrébe bújtak. Will Graysonnak lenni pedig nem is olyan egyszerű - rögtön két szemszögből is megtudjuk ezt.

A Will & Will blogturnéban május 23-tól 12 napon keresztül mutatjuk be a két drusza kalandjait, és ha ügyesen lavíroztok a nyereményjáték musicaljei között, még nyerhettek is a könyvből!

Tartalom: Egy hideg estén Chicago legelhagyatottabb sarkán Will Grayson belebotlik… Will Graysonba. Két tinédzserfiú ugyanazzal a névvel, akik eddig külön utakon jártak, most belekezdenek valami újba, valami váratlanba, ahol két szív egymásra talál egy középiskolai musicaldarabban. (Maxim)

Vélemény: Őszinte leszek, ez a könyv magyarul nem sokáig volt a kezemben, ugyanis szerintem a fordítás elég rosszul sikerült.
Sosem értettem, mi a létjogosultsága annak, hogy lefordítanak egy nevet... De most az ezzel kapcsolatos ellenérzéseim egy új szintre emelkedtek, amikor megláttam, hogy Tiny Cooperből sikerült Pici Coopert kreálni, amelytől az aranyos, nagydarab meleg srác egy idiótának tűnik, holott távolról sem az. Értem én, hogy nem ő a regény főszereplője, de ettől még igenis fontos a történet szempontjából, éppen ezért elég gyakran futunk bele a nevébe. Rami meg is jegyezte, hogy ha ivósjátékot játszanánk a nevével a könyv olvasása közben, rövid időn belül a detoxikálóban kötnénk ki, s ezzel határozottan egyetértek.
Egy másik igazán nagy problémám a könyvvel - vagyis inkább kettő - az a cím és a borító. Ha valaki csak ezt a kettőt, s a cím alá írt teljesen indokolatlan alcímet látja, akkor azt hiheti, hogy ez a történet két meleg fiú egymásra találásáról szól, akiket merő véletlenségből Willnek hívnak - persze alapvetően ezzel se lenne igazán gond, csak épp teljesen félrevezető az egész -, de mindenkit megnyugtatok, nem egy ilyen rózsaszín cukorfellegről van szó.
Mindkét főszereplőnket Will Grayson-nak hívják, s ezt azért tartom fontosnak kihangsúlyozni - ahogyan azt a regény eredeti címe is teszi - bár külsőleg sem hasonlítanak, leginkább az különbözteti meg őket, hogy az egyikük a saját neméhez vonzódik, míg a másikuk értelemszerűen barátnőt keres magának. A két fiúnak nagyon hasonló problémái vannak, s ez ha belegondolunk egy remek üzenet: nem számít, hogy az ember meleg, vagy hetero, a párkeresés rögös útján ugyanazokkal a nehézségekkel nézünk szembe.
Igazából én mindkettejüket nagyon szerettem, mert a maguk módján igencsak esetlenek, s ettől nagyon szerethetőek. Az ember azonnal át tudja érezni a helyzetüket. Azt, hogy melyik író melyik Willt személyesíti meg, én nem lőném le, mindenki jöjjön rá maga, vagy keressen rá egy másik turnés bejegyzésben :) Bár, aki legalább az egyik szerzőnk munkásságát ismeri, könnyedén kitalálhatja.
Külön kiemelném egy szereplőnket, aki igen sokszor jelenik meg a könyvben, ez pedig Schrödinger macskája. Agymenő (The Big Bang Theory) rajongók előnyben,  remek eszmefuttatások vannak ezzel kapcsolatban, tizenévesek tolmácsolásában.
Számomra a regény legerősebb és legemlékezetesebb része a humor, ami talán eredeti nyelven sokkal jobban átjön, mint a fordításban, ezt azonban nem feltétlen írnám hibaként a fordító számára, hiszen mindannyian tudjuk, hogy egyszerűen vannak olyan dolgok, amiket nem tudunk maximálisan átadni az anyanyelvünkön, vagy épp fordítva. Próbáljátok meg a magyar köznyelvben fellelhető kifejezéseket átültetni angolba.. Nem lesz egyszerű. 
Ebben a könyvben is komoly szerepet kapnak az emberi kapcsolatok, a barátság közötti határmezsgye, s annak át vagy épp nem átlépése, s ehhez hasonlók. Sok esetben inkább elgondolkodtató a regény ebből a szempontból, így néha úgy érezhetjük, hogy a cselekmény olykor megáll, vagy belassul, de ez távolról sem megy az olvasás rovására, sőt, éppen ellenkezőleg. Számomra éppen ez volt az, ami élvezetessé, s felejthetetlenné tette Will Grayson és Will Grayson történetét, akik bár nem mindennapi körülmények között találkoznak, életük ennél hétköznapibb már nem is lehetne.
Vicces és könnyed nyári olvasmány, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Remekül fogtok szórakozni, ezt megígérhetem.

Kedvenc karakter(ek): Will Grayson (2x), Tiny,

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: ?

Kiadta: Maxim Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: 310

Sorozat: -

Előrendelés

Résztvevő blogok listája:

05.23. Kelly és Lupi olvas
05.24. CBooks
05.25. Angelika blogja
05.26. MFKata Gondolatai
05.27. Dreamworld
05.28. Tekla könyvei
05.29 Könyvszeretet
05.30. Media Addict
05.31. Zakkant olvas
06.01. Bibliotheca Fummie
06.02. Always Love a Wild Book
06.03. Deszy könyvajánlója 

Nyereményjáték: 

A Will & Willben az egyik legegyedibb szereplő, Mini Cooper musicalt rendez. És hát legyünk őszinték! Meg is tudjuk érteni, hogy ennyire szereti a zenés színházat.

Mostani játékunkban azt szeretnénk tesztelni, Ti mennyire vagytok otthon a musicalek világában. Minden állomáson találtok egy képet valamelyik musicalből. Nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyikből, és a darab címét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!  Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesek jelentkezését az értesítő e-mailtől számított 72 órán belül várjuk, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #56 - Sally Green: Fogság

Miért: Megtetszett a fülszövege.

A Cicero Kiadónál jelent meg néhány hete a külföldön már nagy sikert aratott Half Bad sorozat  első része a Fogság. 2014-ben a Goodreads év végi versenyén ez a történet bekerült  a legjobb debütáló művek döntősei közé, nem véletlenül.  Kövesd végig a hat állomásos blogturnét, érdekes véleményeket és információkat olvashatsz erről a  különleges könyvről, amiben a fehér nem mindig a jó, a fekete pedig nem egyértelműen a gonoszt jelzi. Izgalomból és feszültségből nem lesz hiány, ráadásként a játékunkon drukkolhatsz a megnyerhető nyereménykönyvért is.

Tartalom:

nem tudsz írni, olvasni 
de a sebeid gyorsan gyógyulnak, 
még egy boszorkányhoz képest is

nem bírod ki naplemente után 
a négy fal között

gyűlölöd a Fehér Boszorkányokat, 
de Annalise-t szereted, 
pedig ő is az

tizennégy éves korod óta 
ketrecben tartottak

csak meg kell szöknöd 
és megtalálnod Mercuryt, a Fekete 
Boszorkányt, aki fiúkat eszik

és mindezt még a 
tizenhetedik születésnapod előtt

nem nagy cucc (Ciceró)

Vélemény: Ezt a könyvet olvasni egy igazán újszerű élmény volt, legalábbis a legelején. Az E/2-es nézőpontban megírt első pár oldal valami elképesztően ütős élményt adott nekem. Mivel gyerekkorom óta szerepjátékozom, kissé olyan érzésem volt, mintha egy asztali játékba csöppentem volna bele, ahol a mesélő mondja el, hol is vagyok, mit látok, mit tehetnék, stb. Izgalmas volt ilyen formán összeszedni a darabkákat a főszereplőnkről, akit Nathan-nek hívnak, s az utóbbi két évben az életét lényegében egy ketrecben töltötte. A lassan 17 évessé váló fiúval csak egy probléma van: nem illik bele a rendszerbe. Ebben a világban ugyanis, az egyszerű, mágiatudatlan - suta - embereken kívül Fehér és Fekete Boszorkányok népesítik be a világot. Nem meglepő módon, a Fehérek állnak a hatalom csúcsán, ők az atyaúristen meg ehhez hasonlók... De természetesen, ez a kép rendkívül paradox. Ha ők a jófiúk, és kedves lelkek, miért képzik ki egyes tagjaikat vadászokká, hogy azok levadásszák a még élő Fekete Boszorkányokat?

A főszereplőnkkel az a bajuk, hogy egy Fehér és Fekete Boszorkány gyermekeként születik, s mint ilyen teljesen létidegen. Valóban? Ne mondja nekem senki, hogy több száz év alatt nem fordult elő még ilyen baleset... De végül is, lényegtelen. Akkor és ott Nathan az egyetlen ilyen szerzet, s meg kell barátkoznia a ténnyel, hogy még a családtagjai közül sem fogadja el őt mindenki, hát még a közvetlen környezete! A Boszorkányok Tanácsa minden lehetőséget megragad, hogy korlátozza Nate életterét, ahol és ahogyan csak tudja. 

Sajnos a fent említett stílust hamar felváltja a megszokott E/1, de azt kell mondanom itt is vannak nagyon érdekes részek. Példának okáért, én külön kiemelném a romantikát Nathan és Annalise között, amely kétségtelenül nem sok - ami egy írónő esetében olykor csodaszámba megy -, de ami van, az egyszerűen remek. Azt pedig külön kiemelném ezzel kapcsolatban, hogy Nathan fantáziál róla, hogy milyen lenne, ha lefeküdhetne Annalise-szel meg ehhez hasonlók. Nem igazán emlékszem rá, hogy az utóbbi időben olvastam-e volna olyan könyvet - amelyben van férfi szemszög, nyilván -, ahol ez ilyen nyíltan, ám mégis természetesen megjelent volna. Ezt azért tartom jó húzásnak, mivel mégis csak egy kamaszfiúról beszélünk, így természetesnek veszem, hogy igenis, vannak ilyen jellegű gondolatai.
Egyébként Nathan abszolút szerethető, a szenvedés, amin át kell mennie, pedig nagyon is átérezhető, főleg abban az esetben, ha valakit általános iskolában, esetleg gimnáziumban cseszegettek a társai, mert valamilyen szempontból kilógott a sorból.

Külön szót érdemel a főszereplőnket fogva tartó boszorkány - akinek a neve ha megszakadok se jut most eszembe -, mert a maga módján egyszerű, de zseniális. Nem a legpozitívabb szereplő, akivel valaha találkoztam, de valamiért mégsem tudom azt mondani, hogy utáltam volna, pedig voltak nem éppen kedves húzásai... De a többi Fehér Boszorkányhoz képest még ő a legrendesebb. Ez sokat elárul a könyvről, azt hiszem.
Izgalmas könyv, pergős cselekménnyel, ami csak egy-két alkalommal lassul be, hogy meg tudd emészteni az addig történteket. Olvastatja magát, a humor sem rossz, szóval bátran adhattok neki egy esélyt. Nem fogjátok megbánni!

Kedvenc karakter(ek): Nathan, a nagymama
Gyűlölt karakter(ek): Soul
Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bosnyák Viktória
Kiadta: Ciceró Könyvstúdió
Év: 2015
Oldalszám: 392
Sorozat: Half-Bad Trilogy (#1)



Résztvevő blogok listája:

05.21 Deszy könyvajánlója
05.23 CBooks
05.25 Könyvszeretet
05.27 Kelly és Lupi olvas
05.29 Függővég
05.31 Always Love a Wild Book

Nyereményjáték:

Híres boszorkányokat keresünk, filmek segítségével! Van köztük jóságos és gonosz, ezúttal csak annyi a dolgod, hogy felismerd őket a képről és beírd a rafflecopter doboz megfelelő sorába annak a filmnek a címét, amiben a képen látható boszorkány játszik!  Lesz könnyű, lesz nehezebb, de  egyik sem ismeretlen! Sok szerencsét!

Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére az értesítő e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #55 - Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek

Miért: Még nem olvastam ilyen témájú könyvet.

Bevezető: A Fumax Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent a 2014-es év Gemmell-díj nyertesének debütáló regénye, a Vérrel írt ígéretek, amely a Lőpormágus-trilógia első része.

Tarts velünk és ismerd meg a Blogturné Klub ötállomásos turnéján keresztül Brian McClellan által teremtett sajátos világot. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Tartalom: „A királyok kora lejárt – és én fojtottam vérbe.”

Tamás tábornagy királyellenes puccsa korrupt arisztokratákat küldött a guillotine alá, és éhezőket juttatott kenyérhez. Egyúttal azonban háborút provokált a Kilenc Nemzetekkel, és belső támadásokat a királyhű fanatikusok részéről. Közben Tamás állítólagos szövetségesei, az Egyház, a munkások szakszervezete és a zsoldoscsapatok között kapzsi hatalmi harcok törnek ki.

Kifogyva a lehetőségekből, Tamás saját félelmetes lőpormágusi képességei mellett csak kevés bizalmasára támaszkodhat. Közülük leginkább saját elhidegült fiára, a megkeseredett Tánielre, aki briliáns lövész és lőpormágus, és Adamatra, egy nyugdíjazott rendőrfelügyelőre, akinek hűségét zsarolással teszik próbára.

A külső és belső ellenség szorításában vergődve, felerősödnek a rémült suttogások pusztításról és halálról, és a földre visszatérő egykori istenekről. Persze, ezek csupán babonás vén parasztok legendái – modern, tanult emberek már nem hisznek az ilyesmiben. Pedig talán jobban tennék…(Fumax)

Vélemény: Az én véleményem lesz talán a legkevésbé összeszedett az eddig olvasottak közül, s ennek az a nagyon egyszerű oka van, hogy nagyon nem értek a high-fantasy műfajához. Megkockáztatom, ez volt a legelső, amelyhez szerencsém volt, így egy mélyenszántó elemzés helyett arról szeretnék beszámolni nektek, hogy miként is hatott rám ez a könyv, amely maximálisan kirángatott a megszokott komfortzónámból. 

Kezdjük ott, hogy az egész könyvet egy igazán borongós hangulat hatja át. Már az egész kezdésben volt valami megfoghatatlanul morbid és hátborzongató, így néha úgy éreztem, valójában egy fantasy köntösbe bújtatott horror-regényhez van szerencsém. 

Az egész történet tulajdonképpen egy karakter köré épül fel. Tamás, a lőpormágus puccsot hajt végre és átveszi a a hatalmat az éppen regnáló uralkodótól, s persze érthető módon, az lenne a célja, hogy minél gyorsabban és zökkenőmentesebben konszolidálja az egész országot. Már ebből is érezhetitek talán, hogy a főhősünk, akivel együtt kellene éreznünk, valójában egy antihős, tehát olyasvalaki, akit nem igazán fogunk megkedvelni, mert igazából nincs rá okunk. Tamást egy elmebeteg pszichopata őrültként tudnám leginkább jellemezni, aki kezd kiütközni a diktátorokra jellemző paranoia szinte rögtön azután, hogy sikeresen elfoglalja a trónt, bár fontos megjegyezni, hogy nem király akar lenni. Nem tudom, hogy lehet, hogy ezzel én vagyok így egyedül, de én a regény egyetlen pontján sem tudtam vele szimpatizálni... Nem mondanám idegesítőnek, de az biztos, hogy azok alapján, amiket megenged magának, szívem szerint párszor megforgattam volna benne egy jó nagy konyhakést. 

A fia, Tániel - ezen egyébként meglepődtem, hogy egy nő képes volt ennek az őrültnek gyereket szülni, és nem bánta meg - számomra egy igencsak üdítő színfolt volt ebben szürke melankóliában. Bármilyen furcsán is hangzik, remekül ellensúlyozza az apja kegyetlen jellemét, már csak azzal is, hogy az állandó kísérője egy nő. Persze, ő sem tökéletes, mert miért is lenne az, de valahogy mégis emberibb, szerethetőbb a maga módján. A kettejük rideg kapcsolata, ami egy kicsit sem hasonlít a vérbeli apa-fia viszonyhoz, nekem külön örömöt jelentett. Volt benne valami megfoghatatlan abszurditás, ami remekül illeszkedett ebbe a közegbe. 

Aporpó világfelépítés: ez az a része a történetnek amihez sajnos nem tudok hozzászólni, mert nincs rutinom az ilyen könyvekkel kapcsolatban, így ha azt kérdeznétek tőle, hogy jó-e vagy rossz, nem tudnám megmondani. Azt tudom, hogy bármennyire igyekeztem, nem nagyon értettem meg, annak ellenére, hogy egyébként szerintem ez a kötet egy első részhez viszonyítva is rengeteget foglalkozik a világ felépítésével és annak bemutatásával. Nagyon el lehet veszni az apró részletekben, úgy, mint lőpormágusok képességei, vagy csak a társadalom felépítése, amiben szerintem voltak érdekes és elgondolkodtató dolgok. 

Nagyon tömör, és éppen lassan olvasós könyv, de ha valakinek szívügye ez a műfaj, szerintem imádni fogja. Hiszen a hosszúsága, és a kuszasága ellenére - ami nyilván az én tapasztalatlanságomból ered -, még nekem is sikerült olyan motívumokat találni benne, amik felkeltették az érdeklődésemet.

McClellan jól ír, bár ez az elvontság nekem annyira nem jött át, de az biztos, hogy a hatalom és az ember kapcsolatáról nagyon figyelemfelkeltő gondolatokat fogalmaz meg. A cselekmény sokkal lassabban bontakozik ki, mint amit én megszoktam, de amikor beindul, maximálisan le tudja kötni a figyelmet, bár tény, hogy egyszerre sokat olvasni belőle nem nagyon lehet, mert belezavarodik az ember.

Kedvenc karakter(ek): Tániel

Gyűlölt karakter(ek): Tamás

Pont: 9/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Rusznyák Csaba

Kiadta: Fumax Kiadó

Év: 2014

Oldalszám: 550

Sorozat: Lőpormágus-trilógia (#1)

Résztvevő blogok listája:

05/17 Könyvszeretet

05/18 Bibliotecha Fummie

05/19 Függővég

05/20 CBooks

05/23 Always Love a Wild Book

Nyereményjáték: A regényben sok szereplő bukkan fel és egyikőjük léte sem elhanyagolható, valamilyen úton-módon befolyásolják a jövő kimenetelét, de egyikőjük különös fontossággal bír. Ahhoz, hogy megnyerd a Fumax Kiadó által felajánlott Vérrel írt ígéretek egy példányát, nincs más dolgod, mint kitalálni, hogy melyik fontos mellékszereplőre gondoltunk.

Minden állomáson felteszünk egy kérdést, de vigyázz, mert az öt kérdésre helyesen adott válaszok első betűjére lesz csak szükséged, hogy a szereplő nevére fény derüljön! Az első betűket helyes sorrendben összeolvasva kiderül, hogy kire gondoltunk. Segítségképpen annyit elárulunk, hogy az a betű hányadik helyet foglalja el a névben.

Példa:
Kérdés: Ki a regény szerzője? (A megfejtés ötödik betűje)
Válasz: Brian McClellan (tehát a B lesz a megfejtés ötödik betűje)


Feladat:
1) Az állomásokon található kérdések megfejtésének első betűjét helyes sorrendben összeolvasva megkapjátok a szereplő (hatbetűs) nevét, akire kíváncsiak vagyunk. Csak a nevet (főmegfejtés) írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe, a kérdésekre adott válaszokat ne!
2) Ha még eddig nem tettétek, akkor kérjük, hogy lájkoljátok az oldalakat.

3) A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre. Sok szerencsét! :)

Nagy gázkibocsátással égő robbanóanyag. Zárt térben nagy nyomást gyakorol akiterjeszkedésének ellenálló tárgyakra, mint például az ágyú csövére, vagy a csövet elzáró lövedékre. Ez az erőhatás veti ki a csőből a lövedéket. Másik nevén puskaporként ismerjük. Melyik ez a robbanóanyag?

A kérdésre adott válaszod első betűje a főmegfejtés (hatbetűs név) ötödik betűje lesz.
a Rafflecopter giveaway

Blogturné #54 - Jenny Han: Örökké nyár lesz

Miért: A nyár trilógia utolsó része.

Tartalom:  Két testvér – Egy igaz szerelem.

A nyár sosem lesz már ugyanolyan.
Belly csak két fiúba volt szerelmes életében, és mindkettőjük vezetékneve: Fisher. Miután az utóbbi két évet Jeremiah-val töltötte, szinte teljesen biztos abban, hogy megtalálta benne a lelki társát. Szinte.
Conrad még mindig nem tette túl magát a tévedésén, hogy elengedte Bellyt, még ha Jeremiah mindig is tudta, hogy Belly hozzá tartozik. Amikor a lány és Jeremiah elhatározza, hogy összeköti az életét, Conradnak rá kell ébrednie: most vagy soha – vagy elmondja Bellynek, hogy szereti, vagy örökre elveszíti. A lány kénytelen szembenézni az érzéseivel és az igazsággal, amivel valószínűleg mindig is tisztában volt. Nem kerülheti el, hogy összetörje egyikük szívét.(Könyvmolyképző)

Vélemény: Teljesen őszintén mondom, hogy ez volt a legösszeszedettebb rész az egész szériában - bár, azt el kell ismernem, hogy még így sem nevezhető tökéletes alkotásnak -. Úgy tűnik, így a trilógia végére Jenny Han-nak sikerült egy igen nagy lépést tennie előre, aminek én személy szerint nagyon örülök, mivel az előző kötetek távolról sem győztek meg. Ez azonban elhitette velem, hogy ha Han nagyon akarna, képes lenne ennél a sorozatnál ezerszer jobbakat alkotni, remélem, hogy ennek bizonyítékát a későbbiekben is látni fogjuk majd.
A stílus  az eddigiekkel ellentétben egészen remek volt, igaz, Belly szemszögéből látjuk az események túlnyomó többségét - csak itt-ott bukkan fel Conrad nézőpontja, erről majd a későbbiekben bővebben is kitérek majd -, ezért a történet azért nem mellőzi a lány olykor irritáló belső monológjait... De most sokkal de sokkal elviselhetőbb volt, mint mondjuk a második kötetben. Érezhető, hogy végre felnőtt, és ez hatalmas előny, jóllehet, a történet összességében szerintem mégis arra fut ki, hogy mennyire önző tud lenni ez a lány, ha a szerelmi életéről van szó. Ismeritek a mondást, miszerint sokat akar a szarka... Itt is valami hasonló történik tulajdonképpen, ugyanis Belly túl sok mindent akar egyszerre. Hozzá akar menni Jeremiah-hoz, de ugyanakkor szinte nulla-huszonnégyben büntetni a fiút egy korábbi hibájáért - amiben, bár ezt nehezemre esik bevallani, én Belly-nek adok igazat -, s mindemellett érezhetően odáig van Conradért, hiába próbálja meggyőzni a családját az ellenkezőjéről.
Meglepve tapasztaltam, hogy bár Belly ismételten többször is kinyitotta a bicskát a zsebemben, nem rá rágtam be igazán a történet folyamán, hanem a fiatalabb Fischer fiúra. Jeremiah sokat változott az elmúlt két évben, s be kell látnom, nem éppen előnyére. Nekem végig olyan érzésem volt, hogy nagyon nyeregben érzi magát amiatt, hogy a lány őt választotta, s ugyanakkor durván vissza is él vele. Olyan, mintha nem is ugyanaz az ember volna, akinek igenis szurkoltam a Nyár amikor megszépültem olvasása közben.  Átment igazi péklapát kategóriába, sajnos.
Érdekes változtatás - bár jóllehet, talán teljesen felesleges - az előző részekhez képest, hogy most néhány alkalommal Conrad szemszögén keresztül is megismerhetjük az eseményeket. Azért mondom, hogy ez igazából egy felesleges húzás volt az írónő részéről, mert gyakorlatilag olyanok, mintha ott sem lennének. Az ember azt várná, hogy az idősebbik Fischer fiú komoly agonizálást folytat amiatt, hogy az öccse készül elvenni az ő élete szerelmét... De, még ha így is van, ez valahogy nem jön át a lapokról, olyan esetlen, már-már kelletlen az egész.
Amiért érdemes lehet elolvasni ezt a könyvet, az a tapasztalható jellemfejlődés, bár az én véleményem szerint azért ezen a téren még nem tökéletes Han teljesítménye, igaz, lényegesen jobb az egész könyv - annak ellenére, hogy alig történik benne valami -, mint az elődei.
Ne számítsatok világmegváltó történetre, csak egy nyárközpontú, elmélkedősnek szánt sorozat lezárására.

Kedvenc karakter(ek): -

Gyűlölt karakter(ek): Jeremiah

Pont: 8/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Tóth István

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: 280

Sorozat: Summer (#3)

Résztvevő blogok listája: 

05.10. Media Addict
05.13. Zakkant olvas
05.16. Dreamworld
05.19. CBooks

Nyereményjáték:

A regényben fontos szerepet kap egy bizonyos esküvő, amit természetesen a tengerparton rendeznek meg.

A mostani játékban híres sztárok tengerparti esküvőiről láthatsz képeket, feladatod, hogy a rafflecopter doboz megfelelő sorába írd be, kik vannak a fotón!

Az Örökké nyár lesz egy példányát nyerheted meg. A győztessel a sorsolás után felvesszük a kapcsolatot, ha 24 órán belül nem válaszol, újra sorsolunk. Sajnos a kiadó csak Magyarország területére postáz.

a Rafflecopter giveaway

Anime-sarok #1 - Kamigami no asobi

Miért: Egy barátnőm ajánlotta.

Tartalom: Kusanagi Yui egy átlagos lány, aki egy nap a családja által fenntartott szentély raktárában talál egy kardot, amelynek segítségével egy számára teljesen ismeretlen világba kerül. Hirtelen kamasz, testet öltött istenek veszik őt körül, akiknek egy évük van rá, hogy emberséget tanuljanak tőle.  S ez még csak a kezdet...

Vélemény: Mint látjátok, egy újabb rovattal bővül a blog, ám a booktagek-kel ellentétben, ezt igyekszem majd gyakrabban frissíteni. :) Az utóbbi pár hétben elkapott a nosztalgia érzése, így elkezdtem újra anime-ket nézni. Ezekkel a bejegyzésekkel szeretném bemutatni Nektek, hogy miért is rajongok a japán rajzfilmekért, mi az, ami miatt teljesen más szemmel tudok rájuk nézni.

Az első, ami azonnal felkeltette a figyelmemet, azok a színek. A legtöbb shoujo anime-hez hasonlóan, nagyon élénk, vidám az egész, annak ellenére, hogy egyébként a történet nem feltétlen a humorra épít.
Nekem már maga az alapötlet is nagyon tetszett, pedig, ha megnézzük a tartalmat, valójában nincs benne semmi különleges annak, aki már legalább egy hárem témájú anime-t látott már életében - mindegy, hogy épp melyik nem volt többségben -. Egy dating simulation játék adta az alapot, ennek megfelelően, azon van a hangsúly, hogy vajon Yui melyik fiút választja a történet végén. Ám, érdekes módon, itt nem minden isten játszik főszerepet a játékkal ellentétben. De, akkor kezdjük is azzal, hogy mely istenségekkel találja szemben magát Yui a Zeus által működtett akadémián: Apollon, Hades, Dionysus Takeru, Tsukito, Balder, Loki és Thor. Ők azok, akikkel a legtöbb idejét tölti a lány, ám még közöttük is akadnak olyanok, akikkel kapcsolatban nem egyszer felmerült bennem a kérdés, hogy mit keresnek egyáltalán az anime-ben? Mi a szerepük? Mitől lenne más a történet, ha nem lennének benne? Nyilván erre nem kaptam választ, de igazság szerint nem is bántam. A viccesebbnél viccesebb részek között jól megfértek a drámai jelenetek is, amik néha jólesően kizökkentettek a cukormázas hangulatból. Kiváltképp igaz ez Zeus felbukkanásaira, akivel kapcsolatban akadt egy aprócska aggályom: árulja már el nekem valaki, mi annak az értelme, hogy az egyik pillanatban felnőtt férfiként, a következőben pedig szeszélyes, nagyjából nyolc éves gyerekként látjuk?
A főszereplőink közül valójában mindenkit sikerült kisebb-nagyobb mértékben megkedvelnem - s meglepő módon, mindenkit valami másért, annak ellenére, hogy lássuk be, elég sokan voltak -, de közülük is csak kettőt emelnék ki igazából, az pedig Apollon és Balder. Egyrészt azért, mert neki köszönhetjük a sorozat egyik legdrámaibb, valamint, az egyik szerintem legröhejesebb pillanatát is, amin még most is nevetnem kell, ha eszembe jut. Balder azért lehet emlékezetes, mert annak ellenére, hogy az egyik legkomolyabb hatalommal bíró isten, valójában ő a legesendőbb is. El sem tudom nektek mondani, hányszor láttam elbotlani, vagy elejteni valamit. Persze, ez is meg van indokolva.
Elméletileg egy romantikus anime-ről van szó, de én úgy gondolom, hogy sokkal inkább az emberi kapcsolatokról szól, hogyan képesek az egymástól teljesen elütő jellemek egymáshoz igazodni, s idővel együttműködni. 

Természetesen a lezárása arra enged következtetni, hogy bőven lenne még itt hely egy második évadnak is, ám, hogy ez megvalósul-e, az még a jövő zenéje. Én személy szerint örülnék neki

Kedvenc karakter(ek): Apollon, Takeru, Yui, Balder

Gyűlölt karakter(ek): Zeus

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: japán 

Felirat: magyar

Stúdió: Brain's Base

Év: 2014

Részek száma: 12

Sherrilyn Kenyon: Instinct

Miért: Nick Gautier.

Tartalom: Zombik, démonok, vámpírok és alakváltók - s mindez csak Nick baráti köre. Most, hogy elfogadta a benne élő démont, meg kell tanulnia irányítani, akár csak az érzelmeit, amelyek azokhoz kötik, akik mindennél fontosabbak neki. Ezt még akkor sem egyszerű kivitelezni, ha épp senki sem akar elpusztítani... S, ha mindez nem lenne elég, sikerült az egyetlen olyan személyben megbíznia, akiben nem kellett volna, ez pedig útjára indítja az apokalipszist az életében. Csoda, hogy soha nincs ideje unatkozni?

Vélemény: Ha valaki nyomon követi a Chronicles of Nick-kel kapcsolatos bejegyzéseimet, az tudhatja rólam, hogy eddig egyetlen egy rossz szót sem szóltam Sherrilyn YA-sorozatával kapcsolatban... Nos, akármennyire is sajnálom, azt hiszem, ennek most vége szakad... Majd, amikor elértem a regény második feléhez, azonnal meggondoltam magam. Lehet, hogy lassan indul be ez a rész, de utána egyszerűen lehetetlen letenni.

Kenyon-nal kapcsolatban már megszoktam, hogy minden újabb Chronicles of Nick rész felér egy kisebbfajta mind fuck-kal, de ez erre a kötetre hatványozottan igaz. Bár szokatlanul rövid részről van szó - még nem nagyon sikerült rájönnöm, mitől lett az egyik kiadás 480 oldal -, mégis, tele van csavarokkal. Szinte egész idő alatt egyik ámulatból a másikba estem, annyira mozgalmas lett a végére. 

Nick karaktere jelentős változáson megy keresztül, egyre több mindent tud meg arról, ki is ő valójában, s ezt hogyan tudja használni annak érdekében, hogy elkerülje a végzetét, amellyel szinte végeláthatatlanul tömik a fejét. Persze az sem könnyíti meg a helyzetét, hogy mindeközben az elvileg alatta szolgáló démonparancsnokok - mint például Livia, aki egy idegesítő, gyáva, állandóan sipítozó nyakfagép - rájárnak a nyakára, és voltaképpen maguknak követelik a fiú hatalmát. Persze nincsen ezzel másképp Noir és Azura sem, szokás szerint, tehát a káosz és zűrzavar természetesen adott. Mindettől függetlenül, Nick érezhetően kezd felnőni, bár nem kell félni, ettől függetlenül ugyanolyan könnyed, mindenkit megmosolyogtató, szarkasztikus humor szövi át a könyvet. Mint azt már megszokhattuk, az írónő nem viszi túlzásba a romantikus jeleneteket közte és Kody között, ami az én szememben egy külön pluszpontnak minősül. A kapcsolatuk ugyanakkor még mindig nagyon aranyos.
Egyet sajnálok, az pedig az, hogy Caleb a megszokottnál sokkal kevesebbet szerepelt ebben a részben, pedig ő az egyik kedvencem. Hasonló a helyzet Bubbaval és Markkal is, de idővel sikerült belátnom, hogy ezen nincs mit csodálkoznom, hiszen most azon van a hangsúly, hogy Nick miként tudja megállni a helyét Malachai-ként, s ehhez Caleb-et leszámítva, a másik kettőnek nem sok köze van. Mégis, én nagyon hiányoltam őket, szóval bízom benne, hogy a folytatásban sokkal több és fontosabb szerephez jutnak majd.
Akivel viszont aránylag sokat találkozunk most, az Nick voltaképpeni keresztanyja, Menyara, akiről csak most derül ki igazán, mekkora vérbeli szemétláda. Nekem eddig semmi bajom nem volt vele, de mire a könyv végére értem, már az ágyam alatt keresgéltem a kézigránátot vagy atombombát, amit rá lehetne dobni. Egészen egyszerűen kiakadtam tőle. Értem én a motivációját, de amiket csinál, amilyen húzásai vannak, arra egy fia jó szót nem tudok mondani. Komolyan, néha már azért drukkoltam, hogy valaki lépjen bele a szájába, hátha akkor abbahagyja a hülyeségeit. 
Tehát, lassan beinduló, de aztán végig pörgő sztorival van dolgunk, ahol, mint azt Kenyontól már megszokhattuk, senki sem az, mint aminek látszik. Mindenkinek van takargatnivalója, esküszöm, még az utolsó apró fűszálnak is. Ez egyfelől nagyon jó, de amikor már annyi karaktert mozgat csak ebben a részben, hogy szinte csak a karakterbázis segítségével tudsz eligazodni a ki-kicsoda rengetegben, az néha elég zavaró tud lenni, ha még nem szoktál hozzá vele kapcsolatban.
Emberek, a könyv vége valami eszméletlen. Nem nagy cliffhanger, de az igazság az, hogy elképesztően nagyot üt. El sem tudom képzelni, hogy fogom kibírni egy teljes évig anélkül, hogy olvashatnám.
 

Kedvenc karakter(ek): Nick, Bubba, Xev

Gyűlölt karakter(ek): Grim

Pont: 20/10

Alapok: 

Nyelv: angol

Kiadta: St. Martin's Griffin

Év: 2015

Oldalszám: 480

Sorozat: Chronicles of Nick (#6)